Feketelistás cég veri át a devizahiteleseket?

Szerencsétlen devizahiteleseket nem csak a bankok meg az árfolyam, mindenféle, magukat „megmentőként” feltüntető, szerencsevadászok is nyúzzák rendesen.

Talányos telefonhívással kerestek meg a minap. Egy ingatlanközvetítő csörrentett rám, aki közreműködött anno egy ingatlanügyemben – megjegyzem, sikertelenül –, hogy van-e devizahitelem. Kinek nincs ebben az országban? Sokat fizetek? Naná! Szeretnék-e ebből valamit visszakapni? Volt már ember, aki erre nemmel válaszolt? Akkor találkozzunk.

Az újságíró ébredezik bennem, vérszagot szimatolok. Elegáns budapesti szállodát határoz meg helyszínül. Kérdezem, azon belül hol. Majd kijön értem az utcára. Ó, jaj! Csak nem az előtérben leszünk? De. Kis késéssel, futó bemutatás a főnökasszonynak, kis asztalka, kis papír, kis toll. Simogatós mobil, széles mosoly, kihívó, de nem vonzó öltözet.

Elhoztam a szerződést? El. Ezért jöttem. Akkor csináljuk meg a matekot! Magyarul: most jól kiszámoljuk, hogy milyen rohadt sokat fizetek, de ők ebből egy szabad szemmel is jól látható összeget vissza tudnak szerezni nekem. Homlokráncoló ciccegés mellett böngészi a kontraktust: lám-lám, a THM nem stimmel, némi százalék valahol elveszett. Már ez is támadható. Svájci frank érkezett a számlámra? Nem, forint. Na, ez az. Ez a legfontosabb, ezt simán meg lehet támadni. Mennyit fizettem be eddig? Még soha nem mertem összeadni. Nosza! Tényleg sok. Számomra is meglepő a matek vége, pedig én fizetem. És egy igen kellemes összeget tudnék megtakarítani.

Jön a főnökasszony is. Akkor megéri-e nekünk megszorítani a bankot (melynek nevével alpári, itt le nem írható viccet süt el, erősítendő a bizalmat közöttünk)? Nekünk? Hogy nekik megéri-e, azt nem tudhatom. Nekem igen, különösen, ha nem kell semmit fizetnem mindazért, amit ígérnek.

„Az eddig ismertté vált mintegy ezer deviza alapú jelzáloghitelekkel kapcsolatos semmisségi per esetében a jogerős ítéletek mindegyike elutasította a fogyasztói keresetet. A még nem lezárt ügyek mintegy egy százalékánál voltak sikeresek az ügyfelek. Fogyasztói kockázatot jelent, hogy a perek indításakor a fogyasztók nagy része nem tudja reálisan felmérni nyerési esélyeit, a perrel járó költségeket, s azt, hogy pernyertessége esetén a hitelnyújtó azonnal követelheti tőle a teljes tőketartozását. A perek megindítása (és az a vélelem, hogy az adós ettől kezdve nem köteles a szerződés szerinti kötelezettségei teljesítésére) önmagában kedvezőtlenül hathat egyes fogyasztók fizetési hajlandóságára. Az ilyen magatartás pedig az adósok számára a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit vonhatja maga után.”

Nos, fizetni azért kellene, méghozzá 145 000 forintot, előre. Hoppá! Erre vártam. Egészen pontosan 25 ezret most, ezután ők időpontot foglalnak az ügyvédnél, úgy két héten belülre. Nagyon elfoglalt, ipari méretekben zajlik a munka. Az ügyvéd megnézi majd a szerződésemet, ha esélytelennek tartja, visszakapom a 25 ezret, ha esélyesnek, akkor további 120 ezerért vállalja az ügyemet. És ezért a pénzért – valamint 4 százalékos sikerdíjért – a másodfok végéig viszi a pert. El se kell mennem a bíróságra, mindent intéznek helyettem. Sőt, a párommal még egy pénzügyi oktatáson is részt vehetünk (mintegy bónuszként).

Naivan megkérdezem, hogy lényegében melyik ügyvédi irodával tárgyalok most. A választ kapásból érkezik, csupa mosoly. Ők nem egy, hanem kilenc, sőt rövidesen tizenegy ügyvédi irodával állnak kapcsolatban. Azt választják ki az én ügyem ismeretében, amelyik a legnagyobb sikerrel szállhat ringbe. Akkor kivel tárgyalok most? Egy monacói céggel, amelynek magyarok a tulajdonosai. (A cég nevét nem említem, mert több is van a piacon, bármelyikbe bele lehet futni.) Ugye értem, miért jegyezték be a hercegségben a vállalkozást? Hogy én ne érteném? Offshore övezet. Persze, hogy értem, de nem biztos, hogy egyre gondolunk. Ők az adó kreatív optimizálására, én emellett még – a kellő rosszindulattal, és vélhetően megalapozatlanul – beszámítom a rejtőzködést is.

Nincs névjegy, nincs nyomtatott tájékoztató, csak a matekos sajtpapírt kapom meg. Egy telefonszám, meg egy e-mail cím (devizamentoov@ a postafiók neve – hát nem szép...) az egész, egy kedves, fiatal hölggyé, akit kiküldtek a frontvonalba. Ezzel – gond esetén – mehetek a sóhivatalba.

Búcsúzóul még megkérdezik, hogy akad-e olyan ismerősöm, aki gondba került a devizahitele végett. Annál jobb, minél nagyobb gondban van. Ha már menekülne a lakásából, akár albérletbe is, az a legjobb. Egyébként, ha a per mellett döntenék, én is jobban teszem, ha nem fizetem tovább a hitelem részleteit.

Majdnem megkérdeztem, hogy nekem jár-e jutalék, ha beszervezek valakit

Otthon megcsinálom a házi feladatomat. A nevesített cég honlapja nemzetközi, azaz .com-os, csupán annyi tudható meg róla, hogy 2012. július 26.-án regisztrálták a domaint egy amerikai szolgáltatónál. A domain 200 másik regisztrált névvel (a tulajdonosokon át), 15 weboldallal és 3 webhosttal hozható kapcsolatba. Ez viszonylag kiterjedt hálózatra enged következtetni.

A cég pompás monacói fotókkal és rendkívül kevés információval készítette el honlapját. Első lépésként megcsodálom Monaco szépségeit, többek között egy patinás épület homlokzatát is, gyönyörű kandeláberrel az előtérben. A bejárat, vagy ablakok fölött a cég neve. Többen megnéztük, mert nem hittem a szememnek, photoshoppal készült a felirat. Vélhetően a szűk egy évvel ezelőtt készült fotót fel kellett javítani, mert a tengeri sós levegő kikezdte a cégért. A fotó többször ismétlődik, de nem mindenhol szerepel a cég neve. Rés keletkezett a pajzson. A honlap felső csíkjában a londoni, a monacói, a moszkvai, a tokiói és a New York-i idő látható. A cég érezteti, hogy rajta tartja ujját a világ pénzügyi lüktetésének pulzusán.

A devizahitelesek „megmentése” mellett az emberek pénzügyi képzését tűzték ki célul, akik pénzügyi tanácsadóként – természetesen – dolgozhatnak is a friss ötletekkel szolgáló cégnek. A cég a Facebookon is megtalálható (146 követővel), sőt egy pénzügyi „szemléletet” népszerűsítő aloldala is van, és blogot is vezet, de itt csak a 2 napos tanfolyamaikat népszerűsítik 25 ezer plusz áfáért fejenként. Vélhetően ugyanez a tanfolyam ingyenes azoknak, akik a hitelügyüket rájuk bízzák. Mert ha nincs ügyvédi megbízás, akkor nincs ingyenes tanfolyam sem. Az ingyenes tanfolyam pedig nem jár semmilyen kötelezettséggel, mindenki magára vessen, ha a válságos, munkanélküli, ám hitellel terhelt időkben megtetszik neki a – vélhetően szép jövedelemmel kecsegtető – pénzügyi tanácsadás. Csupán mellékesen jegyzem meg, hogy a cég szerény tájékoztatása szerint befektetőik a tavalyi évben 37,09 százalék hozamra tettek szert. Az nem semmi. Vélhetően nem világcsúcs, de dobogós még lehet.

Minden rendben van a szóbeli és az interneten fellelhető írott információkkal, azt leszámítva, hogy erősen hiányosak. A képviselők és a „független” bejegyzések szerint az ügyvédek már számtalan pert nyertek, de ezek közül egyik sem ismerhető meg. Nem tudni, kik a cég tulajdonosai.

A cégnek nincs magyarországi címe, sem irodája. Csupán egy e-mail cím és egy magyar mobiltelefonszám áll az érdeklődők rendelkezésére. Ezek bárhol lehetnek a világon, még Budapesten is. Pedig azt írják, hogy az érdeklődők a budapesti irodában is jelentkezhetnek, csak éppen ennek címét felejtették el odaírni.

Nem tudni, kik lehetnek az ügyvédek, akik ismerik a szent titkot, amivel térdre lehet kényszeríteni a bankokat. Mert más, egyelőre nem tud ilyet, csak ők.

Eddig a magam története, ezután kezdtem el bejárni a hivatalos utat. Binder István, a PSZÁF szóvivője nagyot sóhajtott, amikor hallotta, miről szeretnék beszélgetni vele:

– Mi hosszabb ideje kongatjuk már a vészharangot, de ettől még mindig akadnak kétségbeesett emberek, akiket át tudnak verni ezek a cégek. Sajnos nem csak egy van. Súlyos döntés elé állítják az amúgy is nehéz helyzetben lévő devizahiteleseket, hiszen meglévő terheik mellett újabb 10 vagy 100 ezreket kérnek tőlük. Az összegek 80 és 250 ezer között mozognak, cégtől függően. A legtöbb esetben csupán tanácsadásért kérik el az összeget, per esetén – jobb, ha tudják a devizahitelesek – akár milliós tételről is szó lehet. Ez az első negatív hatása annak az illúziónak, amit ezek az emberek keltenek a hitelesekben. A másik, hogy a törlesztés abbahagyására buzdítják őket, ezzel még nagyobb bajba és BAR-listára is kerülhetnek. A harmadik hatás közvetett: miközben az illúzióba ringatják magukat az emberek, nem veszik észre, hogy van valós segítség is. Az árfolyamgát és az eszközkezelő.

– A cégek azt állítják, hogy az eddigi perek során 80 százalékban nyertek ügyfeleiknek. Önöknek vannak információik erről?
– A PSZÁF 2013.05.31-én kiadott sajtóközleményét tudom idézni: „Az eddig ismertté vált mintegy ezer devizaalapú jelzáloghitelekkel kapcsolatos semmisségi per esetében a jogerős ítéletek mindegyike elutasította a fogyasztói keresetet. A még nem lezárt ügyek mintegy egy százalékánál voltak sikeresek az ügyfelek.”

– Nem számít illegálisnak az ilyen tevékenység?
Azt említette, hogy a cég monacói; ha valóban be van jegyezve, akkor legálisan működik. Ha csak tanácsadással foglalkozik, pénzügyi szolgáltatást nem végez, akkor az is legális. De nézzük meg a PSZÁF „Kerülje el!”-listáját, amit feketelistaként ismernek az emberek. Hát itt is van. Ez a cég pénzügyi szolgáltatásra nem jogosult, pedig ilyen tevékenységet is hirdet a honlapján. Ez intő jel kellene, hogy legyen mindenki számára. Kerüljék el.

A legreménytelenebb helyzetben lévő devizahitelesnek is meg kellene szívlelnie néhány tanácsot. Okuljon mindenki abból a – még veszteség nélküli – tapasztalatból, amit mi szerzetünk.

A kormány sok lépést tett annak érdekében, hogy a devizahiteleseken segítsen. Az első volt a végtörlesztés, ezután következett az árfolyamgát, aminek korábbi határidejét megszüntették, és gyakorlatilag bármikor igénybe lehet venni. Teljesen reménytelen helyzetben a Nemzeti Eszközkezelő Zrt-hez is lehet fordulni.

A PSZÁF égisze alatt létrejött a Pénzügyi Tanácsadói Hálózat, amelynek a célja kifejezetten az, hogy a legkülönfélébb pénzügyekben – így a devizahiteleseknek is – ingyenes tanácsod adjon. A hálózat 11 irodájának elérhetősége itt található.

A tanácsok:

1. Hiába reméljük, hogy valaki varázsütésre megoldja a devizahitelünk törlesztésének gondjait, ilyen csoda – egyelőre – nincs.

2. Ha valaki mégis ezt ígéri, előbb tudjuk meg, ki teszi az ajánlatot.

3. Ha nincs cégnév, cím, iroda, akkor szóba se álljunk velük.

4. A PSZÁF honlapján ellenőrizzük le a céget.

5. Inkább keressük meg az ingyenes tanácsadási lehetőséget.

6. Minden szerződés, és annak élete egyedi. Általános tanácsot senki sem tud adni.

7. Még véletlenül se hallgassunk a sarlatánokra, és fizessük a részleteket, mert csak nekik lesz kedvezőbb a helyzetük, amikor mi emiatt még nagyobb bajba kerülünk.

8. Legyünk nagyon-nagyon óvatosak azzal, aki előre kéri a pénzt.

9. Tartsuk szem előtt, hogy egyelőre egyetlen devizahiteles perről sem tudunk, amelyben a hiteles jogerősen nyert volna. Ha önök tudnak ilyenről, írják meg a [email protected].

10. Amennyiben ilyen munkát ajánl valaki, a döntés előtt még nézzenek bele a szálloda mosdójának tükrébe.