Az albérletkeresők vámszedői

Előre fizettetett közvetítői jutalék, lejárt adatbázisok, soha nem létezett albérletek.

Az albérletkeresés nem könnyű feladat. Általában szorít a határidő, ha időre kell költözni az előző bérleményből, és ilyenkor nem szívesen ugrik bele az ember szükségmegoldásokba. A szükség nagy úr, így marad az internet, és a rádöbbenés, hogy a meghirdetett albérletek hatalmas százaléka mögött nem a főbérlő, hanem egy közvetítőiroda lapul.

Persze ezzel nem is lenne baj, ha az ingatlanos szakma ezen szegmense nem lenne tele olyan ügyeskedőkkel, akiknek a működése köszönő viszonyban sincs a valódi ügynöki tevékenységgel. Szerződésben nem állnak a hirdetőkkel, az adatbázisuk pedig az internetről összeollózott hirdetésekből áll.

Az előre, a semmiért befizetett regisztrációs díjért cserébe a legtöbbször lejárt vagy soha nem is létezett albérletcímeket nyomnak a lakáskereső ügyfél kezébe, esetleg egy ingyenes elektronikus postafiók belépőkódját, amin keresztül a más fórumokon megtalált albérletet hirdetők jelentkezései közül válogathat.

Az MNO megkereste az ügyben a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot is. Kommunikációs munkatársuktól megtudtuk, hogy az albérlet-közvetítő ügynökségek ténykedésével kapcsolatban még nem érkezett panasz hozzájuk.

Abban az esetben, ha a szolgáltató nem létező címeket tartalmazó listát értékesít a fogyasztónak, ez az eljárás felvetheti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megállapításának lehetőségét. Annak érdekében, hogy a hatóság kivizsgálhassa az esetet, bejelentést kell tenni a területileg illetékes megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségen.

A hatóság felhívta a figyelmet arra is, hogy a szerződések megkötésekor, az utólagos bizonyíthatóság érdekében, foglaltassák írásba az albérletet keresők, hogy a vételárért naprakész, valós adatokkal látja el őket a szolgáltató. Ha ezt a kérést a szolgáltató megtagadja, érdemes megfontolni más ingatlanközvetítő megkeresését.

Hogy a listán esetleg olyan lakások is szerepelnek, amiket már régen kiadtak, vagy nem felelnek meg a keresési opcióknak (nem lehet gyereket, kisállatot vinni stb.), az a bérelni szándékozón kívül már senkit nem izgat. A szakértő szerint az ingatlanszakma ezen területén hatalmas a rendetlenség, amit sokan ki is használnak. Az MNO a Magyar Ingatlanközvetítők és Értékbecslők Szakmai Szervezetének állásfoglalását kérte ki az ügyben.

Nem véletlen hogy a „regisztrációs díjak” összege nem haladja meg a tízezer forintot. „Nagyon elterjedt és gusztustalan a címárusítás, azaz az internetes forrásból összeollózott tucatnyi cím, ami általában nem aktuális, ezt sürgetően, rámenősen rátukmálják a keresőre, aki miután fizetett és elkezdi hívogatni a telefonszámokat, akkor jön rá, hogy rászedték. Mivel az  összeg pár ezer forint, így nem érdemes miatta bíróságra járni, ezt használják ki az ilyen címárusítók” – mondta el az MNO kérdésére Békési Béla, a Magyar Ingatlanközvetítők és Értékbecslők Szakmai Szervezetének (MIÉSZ) elnöke.

Bár rámenősen és sietve próbálják meggyőzni az ügyfelet arról, hogy a kinézett ingatlan kibérléséhez szükséges pénzért regisztrálni vagy egy „katalógust” megvásárolni, érdemes utánanézni az adott ingatlanosnak, mielőtt ügyletbe bonyolódunk vele. Az előre elkért összeg pedig szinte mindig kidobott pénz, hiszen a komoly ügynökök sosem előre, hanem utólag, a bérbeadótól vonják le a közvetítésért járó jutalékot. Az ügyeskedők a szakmai, kamarai névjegyzékben sem találhatók meg.

„Ha van lehetőségünk, előbb nézzünk utána, kivel fogunk találkozni, írjuk fel a nevet (ha elhadarta, ismételtessük meg), a cég nevét, és hogy van-e szakmai múltja személy szerint neki, vagy az irodának, és hogy szerepel-e az ingatlanközvetítők névjegyzékében. Minden közvetítőnek kötelező az Ingatlanközvetítői Névjegyzékben regisztrálnia. Érdemes begépelni a nevet és mellé a csaló szót a Google keresőjébe, ilyenkor érdekes dolgok derülhetnek ki – mondta el a szakértő, aki szerint fontos, hogy a vállalkozói igazolványon vagy cégbejegyzésen kívül az albérlet-közvetítő iroda rendelkezzen a névjegyzéki és a kamarai regisztrációval is, ami nem csak a közvetítőnek, de az ügyfélnek is jó, mert lekövethető a működés.

„Az mindig gyanús, ha a közvetítő sürgeti a leendő bérlőt és a majdani sikerdíjat is előre kéri” – mondta el a MIÉSZ elnöke. Bár nincs konkrét szakmai, törvényi szabályozás ezen a téren, a korrekt eljárás gyakorlata alapján az ügynökség munkatársa személyesen mutatja meg a kinézett ingatlant az érdeklődőknek, valós, saját adatbázisból dolgozik. Fontos, hogy csak a sikeres kiközvetítés után jár a jutalék, és az sem az albérlőt terheli, hanem a bérbeadó fizeti az ügynöknek. Persze vannak speciális esetek, amikor a leendő bérlőnek különleges igényei kapcsán a közvetítés speciális keresést és pluszmunkát igényel, de minden előzetes egyeztetés, személyes megegyezés kérdése – mondta el Békési Béla.

Az ügyeskedő albérlethiénák a szakmának ugyanúgy nem tesznek jót, ahogyan az ügyfeleknek sem. A szakértő szerint törvényi szabályozással és hatósági ellenőrzésekkel vissza lehet szorítani a csalásokat, és meg kellene tisztítani a szakmát az ügyeskedőktől.