A kezdeményezés lényege és eredeti célja az olyan agresszíven terjedő, behurcolt, nem őshonos növény- és állatfajok visszaszorítása, illetve bekerülésének megakadályozása, amelyek veszélyt jelentenek adott esetben akár az emberi egészségre vagy az Európában őshonos fajokra, a kontinens élővilágának sokszínűségére.
A fehér akác, amely a magyar méztermelés mintegy felének szolgál alapanyagul, Észak-Amerikából származik, Magyarországon a XVIII. században, Mária Terézia uralkodása idején kezdték telepíteni a homokos területek megkötésére, és ha termesztése nem megfelelően szabályozott, valóban fenyegetést jelenthet az őshonos növényfajokra.
Magyarország viszont egyrészt azzal érvelt, hogy a fehér akáccal való gazdálkodásra Magyarországon szigorú szabályok vonatkoznak, egyes területeken a termesztése támogatott, máshol pedig az irtása, másrészt pedig azzal érvelt, hogy a Magyarország számára kiemelten fontos méztermelés szempontjából a fehér akác kulcsfontosságú. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a múlt héten levelet is írt Janez Potocnik környezetvédelmi biztosnak, biztosítékot kérve tőle, hogy a fehér akác semmilyen esetben sem kerülhet fel a tiltólistára.
Potocnik szóvivője kedden az MTI megkeresésére úgy nyilatkozott, hogy a bizottság a lista összeállításakor minden gazdasági és társadalmi szempontot figyelembe fog venni. Joe Hennon emellett azt is közölte, hogy a brüsszeli testület kockázatelemzés és tudományos bizonyítékok alapján, a tagállamokkal együttműködve javasolja majd egyes fajok tiltólistára tételét.
Diplomaták szerint ugyanakkor bevett gyakorlat, hogy a bizottság írásos nyilatkozatban ad garanciát, tesz ígéretet tagállamoknak valamilyen kérdésben, és ez esetben is megtehette volna, hogy kijelenti: egyes fajok biztosan nem kerülnek fel a listára. Az akácért aggódó magyarok mellett a dánok és a britek is aggodalmuknak adtak hangot. Koppenhága a prémje miatt tenyésztett amerikai nyérc listára kerülését szeretné megakadályozni, London pedig a vízijácintot mentené meg.
