Az elmúlt években fellendülő ágba került a hazai medencekultúra. Itt és most nem a többmilliós jakuzzikra kell gondolni, hanem a pár ezer forinttól a harmincezres árkategóriáig terjedő, úgynevezett „puha falú” változatra, amihez bármelyik hipermarketben hozzájuthatunk, az összes kiegészítő tartozékával együtt. Ha megszületett bennünk az elhatározás, hogy az idei nyarat házi kismedencében hűsöljük végig, nem árt figyelembe venni pár dolgot, mielőtt megvesszük az első, utunkba kerülő, leakciózott szettet.
Érdemes átgondolni, hogy hova szeretnénk az áhított medencét telepíteni. Van-e elég alkalmas hely, ahová a medence kerül? Gyerekek használják, vagy felnőttek? Ha csak gyerekek pancsolnak majd a leendő medencében, érdemes az ő testméreteikhez mérten választani, egy kétéves gyerek számára felesleges a 80 centi falmagasságú nagymedencét beüzemelni. (Esetenként akár veszélyes is lehet!)
Mérjük le pontosan, mekkora hely áll rendelkezésre a medencéhez! Így nem érheti az embert az a „meglepetés”, hogy a megvásárolt műanyag csoda 30-40 centivel nagyobb, mint amennyi helyünk van. Nyűgös dolog visszacsomagolni a medencét, és újabb kört futni az üzletbe a kicserélésével.
A talaj kiegyenlítése aprólékos, de egyben fontos mozzanata az előkészítésnek. Ha nem sík talajon állítjuk fel a medencét, megbillenhet, ekkor a víz kiömlik, még akkor is, ha nem támaszkodunk az oldalára.
A vízszintezés mellett a talajt tömöríteni kell, a laza állagú alapzat sem jó. Gondoljunk csak bele abba, hogy több száz liter vizet kell megtartania azon a bizonyos területen. A kavicsokat, gyökereket, fadarabokat is távolítsuk el, ez utóbbiak igen kellemetlenül tudnak karcolni a medence alján keresztül a víz súlya alatt, és még ki is szakíthatják.
Fontos, hogy a vízszintezés/tömörítés előtt minden létező növényt irtsunk ki az alapterületnek szánt helyről, a medence alatt rothadó talajnövényzet szaga nem túl kellemes. A medence töltésének elején még kisimíthatjuk az alján lévő ráncokat, de a víz súlya alatt ez később már nem lehetséges.