Kipakol a sebész: íme a modern orvostudomány legfőbb bűnei

Gyógyítás helyett pénz és minél jobb üzlet? Komoly kritikát kaptak az orvosok.

Ma már nem a betegek jóléte van a középpontban, sajnos úgy tűnik, hogy az egészség üzleti modellé fajult. A modern orvostudomány téves irányba halad – írja könyvében Michael Imhof sebész, aki úgy látja, az orvosoknak van még egy ennél szörnyűbb bűnük is, ami nem más, mint a kapzsiság.

A sebész úgy véli, hogy a hét főbűn közül a lustaság, a torkosság és a bujaság ma már nem időszerű: a gőgösség, az irigység és a harag is elavulttá vált, ami ma is aktuális, és ami az egészségügyi ellátásra is igaz, az a kapzsiság. A sebész szerint a szakmában a profit előbbre való a páciens jóléténél. Ráadásul az orvosok és a gyógyszeripari cégek új betegségeket találnak ki, hogy még több pénzt keressenek az egészségeseken, valamint korrupt szerződések hálóját agyalják ki – véli Imhof.

A kapzsiság az egészségügyi rendszerben halálos bűn Michael Imhof, a Würzburgi Klinika sebészének meglátása szerint. Az orvos Az esküszegés – üzletelő orvosok és méltóságukat vesztett páciensek című könyvében definiálta a modern orvostudomány legfőbb bűneit.

Ma már az egészségügyi ellátásban a gazdasági tényezők kerültek előtérbe, míg a betegség és a fájdalom a háttérbe szorult – emelte ki könyvében Michael Imhof. Bár az orvosok szívesen hangsúlyozzák egy-egy beavatkozás előtt, hogy „azért vagyunk, hogy segítsünk”, a valóságban azonban nem választják a különböző lehetőségek közül azt, ami valójában a legjobb a páciensnek – véli. Németországban 2004-ben bevezették az úgynevezett DRG-katalógust. Az újítás óta a kórházak nem a páciens kórházban töltött napjai után kapnak pénzt, hanem az egyes diagnózisok után. A változás az adatokon is meglátszik: évente átlagosan 2,2 százalékkal, 2010-re egészen pontosan 6,82 napra csökkent a kórházban töltött idő. Azokat a betegeket is hazaküldik, akik még nem gyógyultak meg.

Megfigyelhető továbbá, hogy a nagyobb anyagköltséggel bíró műtétek (csípő, porckorong, térdízület) száma is megnövekedett Németországban. Imhof szerint ennek oka nemcsak az öregedő társadalomban keresendő, hanem az anyagiakban is. Átlagosan csaknem 7000 eurót számláz ugyanis a DRG-katalógus a csípőműtétek után a kórházaknak. A porckorongműtétekért átlagosan 6600 eurót kapnak a német orvosok. 200 ezer csípőprotézist ültetnek be évente Németországban, az összes többi európai országban összesen ültetnek be 300 ezret – olvasható Imhof könyvében.

A könyv szerzője szerint a gyógyszeripari vállalatok kétszer annyit költenek reklámra és marketingre, mint kutatásra. A magas marketingköltségek miatt jóval drágábbak a gyógyszerek Németországban, mint másutt. A németeknél az egy főre jutó éves fájdalomcsillapító-fogyasztás 50 tabletta, Franciaországban és Svájcban ez a szám háromszor annyi, 150.

Már a váróterembe érve különböző plakátok hirdetik a jobbnál jobb, nagyon speciális kiegészítő egészségügyi szolgáltatásokat. A növekvő költségvetési nyomással és a csökkenő díjakkal szembesülve új bevételi források után kezdtek nézni az orvosok, így született meg az úgynevezett egyéni egészségügyi szolgáltatás, amit a betegeknek saját zsebből kell fizetniük, így nagyszerűen virágzott ez a szürke piaci terület – írja Imhof. Az egyéni egészségügyi szolgáltatások közé tartozik többek között a szemnyomásmérés, a különböző – utazással, sporttal és stresszel – kapcsolatos vizsgálatok, vagy a dohányzásról való leszokást segítő terápiák. Fontos megemlíteni, hogy korábban 26 egyedi egészségügyi szolgáltatást vettek Németországban górcső alá, 12-ről állapították meg, hogy nemcsak hogy nem használnak, de még károsak is.

Minden évben több ezer kísérletet és vizsgálatot publikálnak. A kritikusok arról panaszkodnak, hogy sokszor embereken tesztelnek olyan gyógyszereket, amelyekről korábban, állatokon végzett kísérletek során kiderült, hogy nem nyújtanak védelmet. A vizsgálatok nemcsak hogy sokszor feleslegesek, hanem még hamisak is – állítja Imhof, „Szinte minden harmadik, rákkal kapcsolatos kísérletet a gyógyszeripar finanszíroz” – hangsúlyozta a sebész.

A halálfélelmet csak a gondoskodás és a beszélgetések enyhíthetik valamelyest. Sok daganatos beteg hal meg anélkül, hogy ezeket megkapná, azért, mert hiányzik a megfelelő ellátás és a kórházi személyzet – véli Imhof. Ehelyett az orvosok gyakran radikális terápiákhoz folyamodnak, amelyek még meghosszabbítják valamennyivel a beteg életét. „Ami igazán perverz” – mondja az orvos, az az, hogy a páciens életének utolsó napjai is az agresszív terápiáról szólnak.