Hopp vagy kopp – a telekocsizás rejtelmei

Virágkorát éli a telekocsizás, amelynek köszönhetően megoszlanak a költségek. De vajon kell-e utána adózni?

– Hol az a határ, ami a költségek minimalizálása és a profitszerzés között húzódik?
– Mi az életszerű: ha ön a saját autóját használja, akkor nemcsak a benzin jelent költséget, hanem az autópálya-matrica, az amortizáció, a takarítás, stb. Akik alkalmi utasokat szállítanak, vagy akár az összes vidéki útjukra befogadnak valakit, de nincs a dologból nyereség és nem profi fuvarozóként, kifejezetten üzleti céllal hirdetik magukat, és reális összeget határoznak meg, azok nem gazdasági tevékenységet végeznek. Nincs nyereség, nincs üzlet, nincs adó.

– Tehát az sem gond, ha adott esetben a sofőr nullszaldósan jön ki a buliból, és az utasok fizetik a teljes útiköltséget?
– Maradjunk megint az életszerűségnél. Nyilván nem nagy üzlet csak azért autókázni idegenekkel, hogy ingyen eljussunk A pontból B-be. Hiszen profitot nem termelt közben az illető. Aki nem profitszerzés céljából teleautózik, az nyilván nem fog mondjuk 15 ezer forintot elkérni Budapest–Gödöllő távlatában, mert az az összeg költség-hozzájárulásként teljesen irreális. Aki viszont a haszonra hajt, az taxiszerű árakat határoz meg. Azt pedig a telekocsis közönség nem fizeti meg, hiszen éppen ezért alakult ki ez a haszonmentes és költségkímélő műfaj.

– Ezt a profitorientált személyszállítást lehet legálisan csinálni, nemde?
– Természetesen, vállalkozásként. Adószámmal, engedélyekkel, korrekt könyveléssel, számlázással, adóbevallással, közteherviseléssel. Ha valaki mindezt feketén végzi, akkor számíthat rá, hogy előbb-utóbb lebukik. De egyáltalán nem jellemző a telekocsis sofőröknél, hogy ők ebből akarnak meggazdagodni.

Maradjunk a bevezetőben említett példánál, tehát a Budapest–Szombathely vonalon (230 kilométer), ami 7 literes fogyasztással és 420 forintos benzinárral számolva 6762 forintot tesz ki, és erre jön még rá az autópálya matrica: 2975 Ft. A végösszeg 9737, tehát durván 10 ezer forint. Ha ez megoszlik négy személy között, akkor máris csak 2500 forintról beszélünk! A menetidő maximum 2,5 óra.

Összehasonlításképpen, egy teljes árú Budapest–Szombathely IC-vonatjegy a másodosztályra 5400 forintba kerül, a menetidő pedig 3-3,5 óra!

Volánbusszal időben sokkal rosszabbul járunk, a menetidő ugyanis 4 óra 25 perc, a végösszeg pedig a távolsági kiegészítő jeggyel együtt 4305 Ft. A számok tehát önmagukért beszélnek.

Úgy tűnik, a rendszer jól működik, autótulajdonos és utas is jól jár. Járulékos haszonként pedig sokkal kevesebb káros anyag jut a levegőbe, ha egy autóban négyen-öten ülnek, mintha mindenki egyedül vezetné a saját gépkocsiját. A telekocsi rendszer megbízhatóságáról és érdekességeiről Imre Loránd Balázzsal beszélgettünk, az AutoHop PR-vezetőjével.

– Milyen problémák szoktak jellemzően felmerülne a telekocsizásnál?
– Az a rendszernek a lényege, hogy a felhasználók, tehát a sofőrök és az utasok is folyamatos visszajelzést adnak, az online felületünkön értékelik egymást. Gyakorlatilag a közösség veti ki magából azokat az embereket, akik mondjuk rendszeresen késnek a megbeszélt helyről, nem elég tiszta az autójuk, stb. Nyilván vannak rossz tapasztalatok, de nem ez a jellemző. Azt tapasztaltuk például, hogy egy autohopos sofőr sokkal jobban odafigyel a vezetési stílusára, a gépkocsi tisztaságára, mint egy átlagautós. Motiváltnak érzik magukat arra, hogy jó benyomást keltsenek.

– És az utasok?
– Ez a dolog rugalmasságot kíván mindkét féltől, hiszen többnyire idegen emberek utaznak együtt egy autóban. Nem mindenkinek való, hiszen valahol a komfortzóna határán egyensúlyozik ilyenkor az ember. Kell hozzá egy bizonyos fokú bátorság, lazaság! Természetesen az utasok számára is fontos, hogy jó értékelésük legyen, pontosan érkezzenek a megbeszélt találkozóra, rendben kifizessék a útiköltséget, ápoltak legyenek, stb. Emellett gyakran előfordul, hogy utazócsoportok jönnek létre, mert például a sofőr rendszeresen utazik Debrecenbe, csakúgy, mint a korábban ismeretlen utasai, aztán mivel jó hangulatban telnek ezek az utazások, ezért többször is együtt mennek.

– Volt már rá példa, hogy valaki például hamis regisztrációval, utasként elrabolt volna valamit a sofőrtől, esetleg eltulajdonította az autót?
– Nem könnyű hamis profilt létrehozni, hiszen utazás előtt telefonon is egyeztetnek az emberek, aztán a vezető nyilván az arcát is látja az utasainak, szóval igen macerás dolognak érzem, hogy valaki ilyen módon vetemedjen bűnözésre. Nem is volt erre példa nálunk. Persze olyanok előfordulnak, hogy valaki a kocsiban felejt valamit, esetleg fizetés nélkül távozik, de ugyanez előfordulhat bárhol, taxiban, buszon, vonaton. Ráadásul aki egyszer nem fizet mondjuk az utazásért, az utána egyből kap egy ilyen jellegű negatív értékelést, és nem valószínű, hogy ezek után bárki az autójába fogadná.