Karácsonyig megromló bolti bejglik

A szappanaromájú ünnepi sütemények néhány száz forintért kaphatók.

Elárasztják az áruházakat a zacskós bejglik és az úgynevezett omlós tekercsek. A Tescóban háromféle tésztás gyártmányt találtunk, illetve teszteltük az Aldiban és a Lidlben kapható termékeket is. A Tescóban egy saját márkás diós bejglit, egy diós omlós tekercset és egy mákos bejglit vásároltunk. Az Aldiban is találtunk bezacskózott süteményt, a Lidlben saját pékkel hangolnak a karácsonyra.

A Magyar élelmiszerkönyv meghatározása szerint csak akkor számít bejglinek a termék, ha a tömege legalább 250 gramm, és a töltelék mennyisége a késztermékben legalább 40 tömegszázalék. A szabályozás kitér a minimális zsír- és cukortartalomra is, valamint arra, hogy milyen összetevőket lehet, illetve nem lehet felhasználni a bejgli készítéséhez.

Az ötféle tesztelt terméket egytől ötig pontoztuk íz, küllem, illat, töltelék és a tészta alapján. A saját márkás diós Tesco-bejgli átlagban 1,5 pontot kapott, volt, aki egyenesen nullára értékelte. Egyesek szerint fűrészporra emlékeztet az íze, mások szerint provokatív. Papírjára 42 százalékos tölteléket írtak, ezzel kapcsolatban azonban erős kétségeink vannak. Az mindenesetre biztos, hogy a címkéje szerint nyomokban zellert és mustárt is tartalmazhat a saját márka.

Vállalkoztunk a szintén saját márkás, piros karácsonyfás csomagolásban kapható mákos bejglire is. Ennek összetevői körülbelül ugyanazok, mint diós társának, az értékelése sem sokban különbözött, de összpontszámban elment egészen kettőig. A műanyagíz itt azonban valahogy jobban dominált, talán nem véletlen, hogy két napig hajbalzsamillatot éreztünk utána. Egyesek szerint ez a termék már a büntetőjogi kategóriába tartozik.

Szintén a Tescóban leltünk az úgynevezett omlós diós tekercsre, ami olcsóbb és meglepő módon finomabb volt, mint az eddigiek. Két és fél átlagponton zárt. A legtöbben ennek a terméknek a küllemét ítélték el. A 400 grammos bejglikért 599 forintot kellett fizetnünk. Többen dejónak és nem diónak vélték a tölteléket, de a leírásban azt láttuk, hogy a termék 30 százaléka dió. Végigolvasva a listát, közel 70 összetevőjét számoltuk össze. Többek között nátrium-propinát, csillagfürt, szójaliszt, nátrium-szteaoril-2-laktilát is van benne. A listában azonban a legizgalmasabb, hogy nyomokban zellert és mustárt is tartalmazhat. Az 500 grammos ízélményért 499 forintot kértek.

Az Aldiban vásárolt Édes ízek márkájú diós bejglire azt írták, hogy 40 százalékos a tölteléke. Az ismertetőjében azonban már csak 17 százalékos búzaliszt és dió szerepel. Sokkal inkább hasonlított a Tescóban megismert tekercsre, ez az összpontszámán is meglátszott: 1,5-re értékeltük, 599 forintért jutottunk hozzá. Listánk élén a Lidlben gyártott bejgli végzett, amely 500 forintba került. Kinézetre ugyan szintén nagyon bizarr volt, de a tölteléke már hasonlított az otthoni ízekre. Mivel mazsolát is csempésztek bele, kissé zamatosabb volt az ízvilága, mint az eddigieknek. Közel sem volt annyira száraz, mint társai, és nem volt olyan fullasztó sem. Így ezt a példányt nyertesnek ítéltük a középkategóriában, mert annál feljebb nem ment a mérce.

Érdekesség, hogy az öt versenytárs közül egyetlenegy őrzi meg a minőségét karácsonyig, az aldis éppen december 27-ig áll el a címke szerint, de csak felbontás nélkül. A Lidlben vásárolthoz ugyan nem volt címke, az eladó azonban maximum egy hetet adott neki. A tescós készítményeket alig egy hét múlva kell kidobni a kukába, persze csak akkor, ha ezt eddig nem tettük volna meg.

(Megjelent a Magyar Nemzet Fogyasztóvédelem mellékletében)