Hatalmas ígéretek, nem látott költségek és gyors eltűnés. Nagyjából így lehet összefoglalni a kalandorszerűen felbukkanó ingatlanügynököknek korántsem nevezhető „hiénákat”, akik pár kedves és behízelgő mondattal cserkészik be a házukat lakásukat eladni szándékozó tulajokat. Persze nem minden szabadúszó ingatlanos gazember, de a szakmában csak „cserkésző” ingatlanosok nem sok jót ígérnek.
Kit neveznek cserkészőnek? Azokat az ingatlanszakmában mozgó személyeket, akik az eladásra kínált ingatlan tulajdonosait közvetlen házalással keresik meg, a szóban forgó ingatlan tulajdonosait. Ezek lehetnek szabadúszók, de tartozhatnak konkrét irodához is akár, akik személyesen becsöngetve teszik meg ajánlataikat, amik kivétel nélkül gyors és könnyű üzletet ígérnek, ami igaz is, csak nem az eladó, hanem a közvetítő felé.
A becsengetést követően jön a bizalomba férkőzés, néhány jól elejtett mondattal: „Pont ilyen ingatlant keresünk a külföldi készpénzes vevőnek”, „15 millió? Simán eladjuk18 millióért! Ne aggódjon, a jutalékot rászámoljuk, tehát ön 18-at kap kézhez. Van is ilyen érdeklődőnk”. A gyanú elaltatása után máris ráfordulnak a szerződéskötés tárgyára: „Tudja, mi kizárólagossággal dolgozunk.” Vagy ami még rosszabb: „Nem baj, ha már aláírt máshová, majd mi megbeszéljük velük.” Megköttetik a szerződés, majd mindenki boldog. Egyelőre.
Egy idő után ugyanis jönnek az eddig elhallgatott, kellemetlen velejárók. A külföldi vevőt ígérő ingatlanos több tízezres fordítási díjat kér előre, a lazán magasabb eladási árral kecsegtető ügynök pedig egy-két héttel az aláírást követően már lejjebb vinné a mesés kikiáltási árat.
„Sok érdeklődő van, tetszik is nekik, de tudja, most lementek az árak¨ „Ez készpénzes vevő, a kápés vevő, az kápés”, „Az érdeklődő visszamondta, de kaptunk egy ajánlatot 13-ra, érdekes lehet? Mindenkinek azt javaslom, hogy ha van vevő, adja oda.” Így cserél gazdát a 15 milliós ház 12 millióért, persze az ő jutaléka még ebből lejön, hiszen aláírták a szerződést.
Apropó szerződés. A „majd mi megbeszéljük a másik irodával” jellegű mondatok után jön az egyik legnagyobb meglepetés, amikor a korábban megbízott, kikosarazott ingatlanügynökség is benyújtja – jogosan – a követelését az eladott ingatlan utáni jutalékra, ugyanis a bekopogtató házaló ügynökség „elfelejtette” megbeszélni a konkurenciával a dolgot.