Döbbenetes állapotok fogadták a pristinai buszpályaudvaron néhány napja Christophe Gateau fotóst, aki azokkal a migránsokkal beszélgetett, akik Magyarországon keresztül céloznák meg a nyugati uniós országokat. Tapasztalatait lapunkkal is megosztotta.
Christophe Berlinben él, de sokat dolgozik Koszovóban. A pristinai buszpályaudvaron óriási tumultussal szembesült, s a tömegben nemcsak fiatalokat látott, egész családokat is. Ők azon vannak, hogy lehetőség szerint együtt érjenek Szabadkára. Szemmel láthatóan nem terveznek hosszú távra: valaki csak a pénztárcáját viszi, mások egy kisebb táskával próbálnak előrejutni a tömegben, hogy még jegyet tudjanak venni az induló járatokra. Végső céljuk természetesen nem Vajdaság vagy Magyarország, hanem Németország, alig van olyan ember, akinek ne lenne valamilyen kinti kapcsolata, legyen az egy barát, családtag vagy akár régi iskolatárs.
De van itt valami, ami egészen tragikussá teszi a képet: a könnyes szemű rokonok a pályaudvaron, akik nem mennek el, hanem Koszovóban maradnak, és a családtagjaikat búcsúztatják. Christophe azt tapasztalja, hogy a távozóknak egyszerűen nincs más választásuk: szinte valamennyien pénzügyi problémákkal küzdenek, hiszen az országban gyakorlatilag lehetetlen munkát kapni.
Márpedig nem ezt ígérték nekik. 2008-ban, amikor a szerbiai tartomány kikiáltotta a függetlenségét, majd ezt több ország is elismerte, sokan úgy látták, hogy hamarosan elérkezik az aranykor. Ehhez képest most az utolsó pénzükből buszjegyet vesznek, mert éheznek, és a gyermekeiknek csak úgy tudnak enni adni, ha külföldön vállalnak munkát.
A pályaudvaron időnként összekapnak egymással az utasok, mert mindenki le akar csapni az utolsó jegyekre. A buszok már így is tömve vannak, de akik már idáig eljöttek, nem tágítanak: várják a következő járatot. Sokan dühödten mesélnek az újságíróknak, ők a politikusokat hibáztatják, akik miatt itt tart az ország.
Christophe szerint a kormány továbbra sem cselekszik: kampányt indítana azért, hogy otthon tartsa az embereket ahelyett, hogy a valós problémával foglalkozna. Így a koszovói migránsoknak nem marad más választásuk: ha a buszokat nem engednék tovább, teherautókkal vagy feketén dolgozó taxisokkal próbálkoznának kijutni abból az országból, amelynek függetlenségéhez nem is olyan régen még óriási reményeket fűztek.
