A szinte tíz körömmel kikapart gyémántok innen kerülnek nehezen átlátható úton az antwerpeni légkondicionált ékszerüzletekbe. A magyar fotós szinte véletlenül került a bányák közelébe. Egy húsz éve ott élő magyar orvos barátját látogatta meg Mbuji-Mayi városában. Más témán szeretett volna dolgozni, ám azt vette észre: az országban minden összefügg a gyémántbányászattal. Még az egyik pénzükön is feltűnik a hegy, előtte a gyomrából előcsalt csillogó tartalommal. De hiba lenne azt hinni, a föld felszíne is gazdaggá vált volna attól, amit a mélye rejt. Az ország ugyanis a legszegényebb országok egyike. Az államigazgatás is mintha csak azért létezne, hogy a társadalom egy része a sápok és a korrupció révén eltengődjön.
A magyar fotós szerint az sem szokatlan, hogy a fegyveres rendőr lép oda a külföldihez, hogy ilyen-olyan ürüggyel megszabadítsa pár dollártól. Hajdú D. helyi vezetője, egy angoltanár havi 80 dollárt keres, miközben a fotósnak 20-40 dollárért kínáltak tucatnyi gyémántot a helyi bányászok, akik talán nem is sejtik, hogy a fővárosban már dollárezrekért cserélnek gazdát az általuk felszínre hozott drágakövek. De ha sejtik is, túl sokat nem tehetnek. Hajdú D. elmondása szerint nagyjából 500 dollárba kerülne egy munkásnak, hogy a fővárosig eljusson, így aztán annyiért adja el a fáradságos és szinte középkori munkával kitermelt gyémántot, amennyiért tudja. És még így is lehet, hogy kis szerencsével pár nap alatt megkeresheti az angoltanár egyhavi fizetését. Igaz, a kockázat sem kicsi. A bányászat ugyanis a következőképpen zajlik. A földbe 33 méter mély és körülbelül egy méter húsz széles lyukakat fúrnak. Ennek alján merőleges irányba ásnak a bányászok. A kitermelt földet zsákokba teszik, amiket csörlők segítségével húznak fel a felszínre úgy négyen-öten. Mivel semmiféle aládúcolásra nincs lehetőség, a merőlegesen vágott járatok könnyen beomlanak. Ez viszont nem rettent vissza senkit, és a bányák minden különösebb biztonsági előírás és óvintézkedés nélkül lepik el a tájat. Nem túlzás tehát, ha azt írjuk: az örömmel viselt ékszerek jó része verítékkel és nemritkán vérrel kikövezett vándorútra indulva jut el Afrikából Európába.
(Hajdú D. András tanulmányútjához a HAND Szövetség is hozzájárult a Koherensebb Európa egy igazságosabb világért című projektje keretében. A projektet az Európai Bizottság és a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatja. Bővebb információ: hand.org.hu)
