Éppen csak megvirrad, mikor Raul Rua csatlakozik tizenöt másik társához – akik között nők és gyermekek is vannak –, hogy együtt menjenek szüretelni a világ első számú kokacserje-völgyébe.
Hólyagok és bőrkeményedések jelzik nyomait az egész napon át tartó fizikai munkának – azonban legalább dolgozhatnak, ami ezen a környéken szűkös keretek között vagy egyáltalán nem valósul meg. „Ha nem lennének a levelek, nem lenne étel sem” – mondja.
A CTVNews szerint több mint 600 ezer ember élete függ a kokatermesztéstől az Apurimac, Ene és Montaro folyók völgyében. Mivel a kokalevél a kokain fő alapanyaga, sokuk aggódik, hogy a perui kormány végül felszámolja ezt a területet is, ahogy sok mással tette.
„Nem vagyunk drogkereskedők, de a levelek az egyetlen bevételi forrás a kisgazdálkodók számára” – mondja Prospero Ayala, a völgy mezőgazdasági szövetségének vezetője. „A kormány könnyen költ a fegyverkezésre és a rendőrségre, ugyanakkor nehezen adnak bármit is az oktatás, a betegellátás vagy az emberek javára.” Mint mondja, ha a térségben élők életkörülményein javítana az állam, akkor a gazdák nem lennének rászorulva. „A gyermekek iszonyúan szenvednek, tele vannak parazitákkal, az oktatásban borzalmas állapotok uralkodnak, a közellátásról nem is szólva.”
A szedők harminchárom centet kapnak egy kilogramm levélért cserébe, ami naponta átlagosan 16 dollár bevételt jelent. Az ültetvények tulajdonosai kilónként a kávé vagy kakaó árának több mint kétszereséért, 3,50 dollárért adják el a termést a drogcsempészeknek szállító nagykereskedőknek. Az ENSZ adatai szerint 2013-ban Samugariban 99 ezer tonna koka levelet szüreteltek, míg Peru más területein 22 ezer tonnát.
