Egy hét után nem mondhatok verdiktet. Érdekelne például a füvet a járólapok közül kitépkedő közmunkás véleménye vagy a belváros sétányait véletlenül kannabisz tövekkel díszítő főkertész sorsa. De az előző nem beszélt angolul, utóbbival pedig nem találkoztam. Sok helyivel viszont beszélgettem, akik élvezték a modern város kényelmét, az egész kellemes átlagkeresetet – tanár és rendőr 1000 eurót visz haza havonta. Az ország fejlesztéseiről, az életszínvonalról sokat beszélgettünk, egyetlen téma, a direkt politika nem került szóba soha. Azonban ha átlagot kellene vonnom, akkor Asztana hangulatát a nyugalom és derű szavakkal jellemezhetném. És az biznisszel. A hostelben ugyanis naponta váltotta egymást a mezőgazdaságban utazó holland mérnök, a kávéügynök ukrán, a városnak függőkábeles tömegközlekedést álmodó egyetemisták csapata. Asztana 2017-ben világkiállítást rendez, érthető a pörgés.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!