A 2010-es ajkai vörösiszap-katasztrófa az elmúlt évtizedek legsúlyosabb ipari és környezeti katasztrófája volt, és a magyar fotótörténetbe is beleírta magát. Túlvilági hangulatot árasztó képek készültek az első napok rémületéről, amelyek valószínűleg minden újságolvasó ember emlékezetében megmaradtak.
A Mal Zrt. Ajka melletti tározójából 2010. október 4-én kiömlő vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt. Tíz ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház pedig lakhatatlanná vált. Az ügyben halált okozó gondatlan közveszélyokozás vétsége és más bűncselekmények miatt emeltek vádat 15 ember, a cég vezetői és több alkalmazottja ellen, valamint számos polgári per is indult.
Ma már kevesebbet gondolunk az akkor bemutatott, megrázó képekre, és a bírósági tárgyalásokról érkező híreken kívül nem sok szó esik a katasztrófáról. Pedig a tragédia környezeti, anyagi és morális hatásai egy darabig még kísérni fogják Magyarországot, így szomorú aktualitása van Kollányi Péter csütörtökön nyíló fotókiállításának is. A fotográfus az élettelen devecseri kistérséget fotózta egy éven át, mielőtt a szerencsétlenül járt házakat lebontották volna. A fotók többsége a tragédiát követő első fél évben készült. A sorozat Marks of a Catastrophe (Egy katasztrófa nyomai) címmel 2010-ben a rangos Pictures of the Year (Az év képei) nemzetközi fotópályázaton második helyezést ért el.
A katasztrófáról megjelent képek nagy többségétől az különbözteti meg ezeket a fotókat, hogy Kollányi Péternél eltűnik a tájból a szenvedő ember, ahogyan a vöröslő bundájú, kétségbeesett állatok is. Az életet legfeljebb egy almafa jeleníti meg, amely sárgászöld gyümölcsöket hullat a vörös talajra.
Kollányi fotói azokra a képsorozatokra emlékeztetnek, amelyeket szellemvárosokban szoktak készíteni a fotósok. Az elhagyott otthonok, a szétszórt tárgyak és a magára hagyott természet képeit itt az teszi különlegessé, hogy nem kell hozzájuk semmilyen magyarázat: nyilvánvalóan jelzi a tragédiát a mindent beborító, rozsdaszínű iszap. A patak, az utak még mindig vörösek, és a házak falai is – ezeken a falakon mérhető le, hogy hol milyen magasra ért fel az ár. Radnóti verssora, „a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom” juthat róluk a néző eszébe. A vörös patakról pedig talán a bibliai tíz csapásból az első: a vizek vérré válnak. A tragédia, amelyet annyi képről ismerünk, Kollányi fotóin látomásszerűvé válik, túlmutatva önmagán, a katasztrófa egyetemes jelentése felé.
A képekből a vörösiszap-katasztrófa ötödik évfordulójára, október 1-jén kiállítás nyílik a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Ugyanekkor a központ saját kiadványát is bemutatják: Kollányi Péter fotóit a Memento című albumban veheti kézbe a közönség. A képek elé Nádas Péter írt megrázó prózaverset vagy „versesszét” a vörösiszap-katasztrófáról, amelyben az író is a katasztrófa egyetemes jelentéséről gondolkodik.
