Üzenetek a tranzitzónából

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Az objektív szikéje csak felnyitja az arcmázt, és mélyre hatol, ahol nem látni sem bevándorlót, sem migránst, sem pedig menekültet. Csak embereket.

Markovics Péter
2015. 10. 14. 16:46

Az érkezők akkor még embertelen körülmények között, iszonyú tömegben gyűltek össze. A helyzet néha a Migration Aid számára is kezelhetetlen volt, de sok civil – köztük pékek és művészek – a Facebookon és spontán szerveződve, munkaidőben és az után ételt, italt, tisztálkodó szereket, pelenkákat adományoztak. Kialakult valamiféle rendszer, egyfajta minivárosi élet, amelynek a működését napról napra egyre több városlakó és önkéntes segítette.

Tapasztalva az emberek lenyűgöző segítőkészségét és szolidaritását, kibontakozott a fotósorozat művészi koncepciója is. E szerint a fehér, stúdiószerű háttér kiemeli a köztudatban többnyire szerencsétlen embermasszaként élő tömeg tagjait, és megszemélyesíti a fotó alanyát. A vademberről, az idegenről, a burkába zárt misztikumról így kiderül, hogy valójában éppen olyan ember, mint bármelyikünk. A fotó és a rajz mindenhová eljutó médium, olyan nemzetközi nyelv, amelyen ezúttal – a portré készítőjének közvetítésével – maga a kép szereplője kommunikál.

Azt kérték tőlük, hogy rajzolják le – vagy ha nem megy, röviden írják le – történetüket, terveiket, érzéseiket, gondolataikat mint üzenetet a világnak. Az így keletkezett „villáminterjúk” sok meglepetést tartogathatnak a migráns-sztereotípiák rabjainak, és bár a rengeteg interakció ellenére sem kívánnak általánosságban nyilatkozni a menekültekről, Kaszáék szerint nagyrészt tévedés az, miszerint hamis kép élne bennük a nyugati világról. Nem Kánaánra számítanak, csupán békére vágynak Európában, miután olyan helyről érkeztek, ami emberi életre jelenleg alkalmatlan. A fejlett Nyugat vívmányai és kultúrája nem ismeretlan a számukra, hiszen a globalizáció az ő szíriai, afganisztáni, iraki otthonaikba is éppúgy befészkelte magát, mint a célországokban, aminek számos jele a fotósorozat képein is feltűnik.

Kasza Gábor portréi egyszerre puritánok, manipuláció-mentesek és ismeretterjesztőek. Az objektív szikéje csak felnyitja az arcmázt, és mélyre hatol, ahol nem látni sem bevándorlót, sem migránst, sem pedig menekültet. Csakis embereket.

A képre kattintva galéria nyílik.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.