– Azt gondolom, hogy az élet akkor szép, ha azt csinálhatjuk, amit szeretnénk, ha járhatjuk a magunk útját. Ehhez pedig rengeteg toleranciára van szükség és arra, hogy a másiknak bőséges teret biztosítsunk. Az élet túl rövid a korlátokhoz – válaszolja a kezében mobilját szorongatva a világhírű fotográfus, Steve McCurry, amikor arról kérdezem, ilyen tempó mellett, amit ő diktál, mennyi idő jut a magánéletre.
A National Geographic talán leghíresebb címlapfotóját, Az afgán lány című képet készítő világjáró művész másfél óra után is rendületlenül állja a felé záporozó kérdéseket. Akkora az érdeklődés iránta a Műcsarnokban megjelent kiállítása miatt (meg úgy egyáltalán), hogy kér öt percet, amíg a toalettjét megigazítja és fellélegzik egy kicsit.
Steve McCurry 1950-ben született, Philadelphiában. Elmondása szerint rosszcsont gyerek volt, aki sokszor került bajba. – Ha valamit változtathatnék a gyerekkoromon, akkor kérnék a szüleimtől egy repülő- vagy hajójegyet, hogy már akkor bejárjam a világot. És kevesebb füvet szívnék – vallotta be nagy kacagások közepette a művész. Először a filmgyártás világa vonzotta, de végül a fotózásnál kötött ki. Milyen jól tette! Olyan helyekre merészkedett, ahova nem sokan tennék be szívesen a lábukat. Közismert az a történet, amikor álruhában átszökött a pakisztáni határon Afganisztánba, közvetlenül a szovjet invázió előtt.
– Akadtak helyszínek és pillanatok, melyek veszélyesek voltak. De ilyenkor azt gondoltam, akkor is megcsinálom ezt a képet, ha belehalok – mondja többször is, mosolyogva, majd hozzáteszi, hogy természetesen nem érdemes egyetlen fotóért sem az életünket kockáztatni.
Steve McCurry vérbeli profi és rettentő türelmes. A pillanatot keresi, azt, ami megfogja. Akár napi 8-10 órán keresztül csak fel-alá járkál, dolgozzon akár konfliktuszónában vagy egy nyugodtabb városban.
– Nem gondolok bele mélyebben abba, hogy mit keresek, csak hagyom, hogy történjenek az események. Tapasztalok. Próbálom meglátni azt, amitől a hely egyedi, más mint a többi – mondja.