McCurry: Úgy járok Indiába, mint más a boltba tejért

Korunk egyik legismertebb fotóművésze harminc év után újra Budapestre látogatott. Megpróbáltunk annyit megtudni róla, amennyit csak engedett.

És van miből válogatnia. Sosem számolta össze hány országban járt, oda ment, ami érdekelte. A budapesti kiállításon az indiai, pakisztáni, afganisztáni, kambodzsai és tibeti útjain készült képeket láthatjuk, ami csak egy része az életművének. Így könnyen elvégezhető a matek: rengeteg helyen járt. – Indiában kezdtem és talán oda mentem el a legtöbbször, körülbelül nyolcvanszor – meséli – csak idén már kétszer voltam és még csak március van. Úgy járok oda, mintha leugranék egy doboz tejért – meséli nevetve, már a tiszteletére tartott pódiumbeszélgetésen.

– Ennek ellenére nem hiszem azt, hogy fel kell ülnöd egy gépre ahhoz, hogy egy jó fotót készíts. Helyben, a családodon belül is kaphatsz ihletet. Azt fotózd, ami inspirál, ami értelmet ad az életednek – tanácsolja a mester. Mi persze bólogatunk, és nyilván értékeljük a szerénységét, de irigykedünk a tágabb perspektívára.

Természetesen az újságírók a leghíresebb fotójára kíváncsiak, ő pedig ugyanolyan lelkesedéssel mesél a találkozásukról, mint az elmúlt száz interjú során. Beszél a pillanatról, amikor belépett a pakisztáni menekülttáborba és kiszúrta a sok gyerek közül Sarbat Gulát. Nem volt nehéz, világító zöld szeme mindenen áthatolt. – A lány megilletődött, de megengedte, hogy lefotózzam. Azért is szeretem ezt a képet, mert egyszerre több különböző érzelem van az arcára írva.

Később McCurry kiderítette az akkor még ismeretlen lány személyazonosságát, és a kép elkészülte után 17 évvel újra találkoztak. Sarbán látszott, hogy megtépázta az élet, de a szeme ugyanúgy csillogott. 2002-re már három gyermek édesanyja volt.
A képpel kapcsolatban egy újabb érdekességre derült fény. A művész még 1987-ben járt Magyarországon, egy megbízás kapcsán. – Azt mondták, hogy fotózzak le egy családot, majd kaptam több országot lehetőségként, hogy válasszak. Én Magyarországot választottam, itt még sosem voltam. Akkor még volt arra idő, hogy két-három hetet is dolgozzunk egy ilyen anyagon, így sok időt töltöttem a Budai családdal, akiket nagyon megkedveltem. Olyannyira, hogy elcseréltem a családfővel a kamerámat az ő, 1912-es gépéért. Ez volt az a kamerám, amivel Az afgán lányt készítettem. Ma újra találkoztam a családdal, együtt ebédeltünk, majdnem 30 év után – és visszakaptam a kamerámat. Szép pillanat volt.

Steve McCurryről hosszabb portrét közlünk a Magyar Nemzet Magazin március 5-ei számában.