Nagy Imre nem akart forradalmat, a forradalom akarta őt. A mártír miniszterelnök életútjával nemrég részletesen is foglalkoztunk, mert éppolyan izgalmas, mint közismert forradalmi szerepe:
Sztálin küldte '44-ben Moszkvából, hogy földet osszon a parasztoknak.
A negyvenes évek végére háttérbe szorult, egyetemen tanított, könyveket írt.
Kiállt egy humánusabb kommunizmus mellett, de részt vett az ötvenes évek elején a hírhedt padlássöprésekben is.
Végül a reformok élére állt, majd '55-től megint háttérbe szorult, egészen a forradalom kitöréséig, amely végül vállára emelte, és megpecsételte sorsát.
Az évfordulóhoz időzítve nyilvánosságra hozta a Nagy Imre és társai perének előkészítésében részt vevő állambiztonsági beosztottak és vezetők névsorát, hivatali karrierútját a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. Erről itt olvashat bővebben.
