Így zajlott a puccs Isztambulban az AFP fotósai szerint

Látjuk a képeket, de hogy készültek? Az AFP két fotóriportere elmesélte, mi történt a káosz éjszakáján.

„Megjártam Szíriát és a háborút, de sosem rettegtem még annyira, mint a hídon, amelyet gyerekkorom óta ismertem” – idézte fel.

Ozan a francia konzulátusnál fotózta a nizzai megemlékezőket, majd 9 körül hazament, ekkor szembesült a Twitteren a hídlezárásokkal, és hogy ez megy Ankarában is. Mivel a miniszterelnöki irodánál nyugalom volt, a Taksim tér felé vette útját – taxi vagy busz híján leintett egy kisbuszt, amely kilenc emberrel – sima civilekkel – arrafelé tartott. Ahogy kiszálltak a tér közelében, azonnal lőni kezdtek rájuk – a rendőrök az egyik oldalon, a katonák a másikon.

„Egy fickót, aki egy méterre volt tőlem, a fején talált el egy golyó – összeesett. Hallottam a körülöttem záporozó golyókat, ezért elfutottam onnan; 200 méter után egy fehér autónál megálltam – a sofőrje az ülésen hevert agyonlőve. Sokkos állapotban rohantam tovább a Taksim térre.”

Itt vagy száz katonát látott, körbevéve a kormánypárti tömeggel, akik zászlót lengetve kiabáltak nekik. A katonák előbb a levegőbe lőttek, később már többen lábra vagy közvetlenül az emberekre tüzeltek. A tüntetők futottak, két repülő hangrobbanásai voltak hallhatók, amelyek bezúzták a közeli boltok ablakait. Helikopterek is köröztek fölöttünk, sok volt a sebesült – teljes volt a káosz, és ropogtak a fegyverek, Ozan meg próbált fedezékbe húzódni.

„Apámtól, nagyapámtól tudtam, hogy puccsot hajnalban szokás csinálni, amikor kevesen vannak az utcákon, és a katonák könnyen átveszik az irányítást, a Taksim téren azonban nem így volt” – idézte fel.

Abban Bulenttel egyetértettek, hogy Törökországban semmi sem lesz már olyan, mint volt. „Az emberek megállították a hadsereget, ez rendben. De ha demokrácia harcosairól van szó, akkor ha egyszer már megállították a hadsereget, ha a katonák már feladták, akkor ők is megállnak, és tudatják a világgal: nézzétek, mit tettünk. De ők nem álltak meg” – így Bulent. Hiába adták meg magukat az egyenruhások, a tömeg nem kegyelmezett – fűzte hozzá Ozan.

Szerinte a közösségi médiában a lincselésekről megosztott képek megváltoztatták az országot. „A nép mindig tisztelte a katonákat, most viszont katonákat ölt, és erről fotókat posztolt. Láttam halott katonákat rugdosó, szurkáló embereket. [...] Láttam a Taksim téren álló katonák szemét, és nem úgy tűnt, mintha [a katonák] tudták volna, mit csinálnak. Elveszettnek tűntek, teljesen elveszettnek.”

A továbbiakban a két fotós aznap éjjel és hajnalban készült felvételeiből válogattunk.