Így zajlott a puccs Isztambulban az AFP fotósai szerint

Látjuk a képeket, de hogy készültek? Az AFP két fotóriportere elmesélte, mi történt a káosz éjszakáján.

A két fotós az AFP blogján számolt be az átéltekről. Abban egyetértettek: ez után az éjszaka után már semmi sem lesz olyan, mint korábban volt.

Bulent a nizzai tragédia emlékére piros-fehér-kék fénybe borult Boszporusz-hidat fotózta, de egyszer csak leállt a forgalom. Jöttek a telefonok: valami történik. Bulent autóba vágta magát, és a híd felé vette az irányt. „A katonaság átvette a hatalmat” – mondta neki egy őt útközben leintő katona. Bulent lefotózta, ahogy a katonák embereket vesznek őrizetbe, majd látta, hogy a hídon rengeteg az egyenruhás. Telefonált Párizsba: „Ez puccs, küldjétek a fotósokat, mielőtt lezárják a reptereket!” Aztán Bulent hazament a golyóálló mellényéért és sisakjáért, mert biztos volt benne, hogy összecsapások is lesznek, majd visszatért a hídhoz.

Itt már emberek gyülekeztek a katonákkal szemben – Bulentet ez Egyiptomra emlékeztette –, a tömeg megindult a hídon, a katonák pedig lőni kezdték őket, de a nép nem rettent meg. „Nem hittem volna, hogy ennyi ember kész meghalni” – emlékezett vissza. Egy tankot is látott, amely az emberekre tüzelt, alacsonyan szálló repülők hangrobbanásai hallatszottak.

Aztán – ahogy fogalmazott –, mint egy filmben, hirtelen hajnalodni kezdett: egy normális napnak indult, majd hirtelen 24 órával később van. A tömeg pedig arra a hírre, hogy a másik hidat már feladták a katonák, megrohanták a tankokat.

„Ott ölik a katonákat!” – mondta valaki nekem, én pedig a jelzett irányba futottam, ahol láttam, ahogy egy halott kiskatonát szurkálnak késekkel és rugdosnak. „Dobjuk le a hídról!”

De Bulentet is majdnem meglincselték: valaki hirtelen lerántotta a sisakját, és többen ütlegelni kezdték. „Dobjuk le a hídról!” – üvöltözték, a fotóst pedig csak az mentette meg, hogy elkezdte kiabálni, hogy a miniszterelnöki irodából jött, mire abbamaradtak az ütések.

A fotós elmondta: később megtudta, hogy az újságírókat mindenhol verték a tüntetők, egy barátjának orrát törték, a katonát pedig, akit látott, lefejezték, és erről képeket tettek fel a Twitterre.

„Megjártam Szíriát és a háborút, de sosem rettegtem még annyira, mint a hídon, amelyet gyerekkorom óta ismertem” – idézte fel.

Ozan a francia konzulátusnál fotózta a nizzai megemlékezőket, majd 9 körül hazament, ekkor szembesült a Twitteren a hídlezárásokkal, és hogy ez megy Ankarában is. Mivel a miniszterelnöki irodánál nyugalom volt, a Taksim tér felé vette útját – taxi vagy busz híján leintett egy kisbuszt, amely kilenc emberrel – sima civilekkel – arrafelé tartott. Ahogy kiszálltak a tér közelében, azonnal lőni kezdtek rájuk – a rendőrök az egyik oldalon, a katonák a másikon.

„Egy fickót, aki egy méterre volt tőlem, a fején talált el egy golyó – összeesett. Hallottam a körülöttem záporozó golyókat, ezért elfutottam onnan; 200 méter után egy fehér autónál megálltam – a sofőrje az ülésen hevert agyonlőve. Sokkos állapotban rohantam tovább a Taksim térre.”

Itt vagy száz katonát látott, körbevéve a kormánypárti tömeggel, akik zászlót lengetve kiabáltak nekik. A katonák előbb a levegőbe lőttek, később már többen lábra vagy közvetlenül az emberekre tüzeltek. A tüntetők futottak, két repülő hangrobbanásai voltak hallhatók, amelyek bezúzták a közeli boltok ablakait. Helikopterek is köröztek fölöttünk, sok volt a sebesült – teljes volt a káosz, és ropogtak a fegyverek, Ozan meg próbált fedezékbe húzódni.

„Apámtól, nagyapámtól tudtam, hogy puccsot hajnalban szokás csinálni, amikor kevesen vannak az utcákon, és a katonák könnyen átveszik az irányítást, a Taksim téren azonban nem így volt” – idézte fel.

Abban Bulenttel egyetértettek, hogy Törökországban semmi sem lesz már olyan, mint volt. „Az emberek megállították a hadsereget, ez rendben. De ha demokrácia harcosairól van szó, akkor ha egyszer már megállították a hadsereget, ha a katonák már feladták, akkor ők is megállnak, és tudatják a világgal: nézzétek, mit tettünk. De ők nem álltak meg” – így Bulent. Hiába adták meg magukat az egyenruhások, a tömeg nem kegyelmezett – fűzte hozzá Ozan.

Szerinte a közösségi médiában a lincselésekről megosztott képek megváltoztatták az országot. „A nép mindig tisztelte a katonákat, most viszont katonákat ölt, és erről fotókat posztolt. Láttam halott katonákat rugdosó, szurkáló embereket. [...] Láttam a Taksim téren álló katonák szemét, és nem úgy tűnt, mintha [a katonák] tudták volna, mit csinálnak. Elveszettnek tűntek, teljesen elveszettnek.”

A továbbiakban a két fotós aznap éjjel és hajnalban készült felvételeiből válogattunk.