Az 1960-as évekre Kína és a Szovjetunió számára is világossá vált, hogy a két kommunista óriás képtelen a békés egymás mellett élésre. Ennek a múlt számos fájó emléke mellett ideológiai okai voltak. A területi viták rendszeresen vezettek konfliktusokhoz a korábbi századok során, de a hidegháború éveiben Moszkva és Peking a világkommunizmus feletti elsőbbség megszerzéséért is versengett egymással. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálát követően Mao Ce-tung vált az ideológia ortodox értelmezésének képviselőjévé, amit a diplomáciában nem épp erős Nyikita Hruscsov ellen ügyesen ki is játszott. Ennek egyik eszköze volt, hogy a túlnépesedett Kína bárkinél hitelesebben fenyegethetett atomháborúval. Mao nem egyszer hangoztatta, hogy népe felkészült a világégésre.
A sztálini terror után puhább hangnemre váltott Moszkva lassan elvesztette ideológiai elsőbbségét, a kontrollálhatatlan Kína sok fejfájást okozott Hruscsov számára. Több, balul elsült konfliktust követően a két ország közötti kapcsolat 1968-ban mélypontra került. Az Usszuri folyónál a két nagyhatalom hadseregei néztek egymással farkasszemet, s a határ mentén több fegyveres incidensre is sor került. A világ közel állt egy totális atomháború kirobbanásához, amit Mao is észlelt.
1968-ban a legnagyobb titokban indult el egy országos kiterjedésű civil és katonai célú bunkerrendszer kiépítése. Ennek három eleme vált ismertté. Pekingben egy 85 négyzetkilométeres föld alatti város épült ki hatmillió ember elszállásolásához. A Hopej tartományban létrehozott 131-es Föld Alatti Projekt a kínai katonai vezetés főhadiszállásaként szolgált volna egy atomháború esetén. Az ország délnyugati részén, Csungking városnál pedig a világ legnagyobb, ember alkotta barlangrendszere, a 816-os Katonai Nukleáris Bunker épült fel. Képsorozatunkban utóbbit mutatjuk be részletesen.
A 816-os Katonai Nukleáris Bunker a világ legnagyobb mesterséges barlangja, alapterülete összesen 100 ezer négyzetméter. A szerkezet gerincét egy 20 kilométer hosszú alagútrendszer alkotja, amely tizennyolc barlangot köt össze. Ezek közül egyik önmagában is rekordtartó, belmagassága ugyanis eléri a 79,6 métert. A tervek szerint az épület egy az atomcsapásoknak is ellenálló nukleáris erőműnek adott volna otthont, a titkos katonai gigaprojekt azonban sosem készült el. Az építési munkálatok 1967-ben kezdődtek, 60 ezer ember tizenhét évig dolgozott rajta. 1984-ben, három évvel a tervezett átadás előtt az enyhült nemzetközi helyzetre való tekintettel lezárták az építkezést.