Az 1960-as évekre Kína és a Szovjetunió számára is világossá vált, hogy a két kommunista óriás képtelen a békés egymás mellett élésre. Ennek a múlt számos fájó emléke mellett ideológiai okai voltak. A területi viták rendszeresen vezettek konfliktusokhoz a korábbi századok során, de a hidegháború éveiben Moszkva és Peking a világkommunizmus feletti elsőbbség megszerzéséért is versengett egymással. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálát követően Mao Ce-tung vált az ideológia ortodox értelmezésének képviselőjévé, amit a diplomáciában nem épp erős Nyikita Hruscsov ellen ügyesen ki is játszott. Ennek egyik eszköze volt, hogy a túlnépesedett Kína bárkinél hitelesebben fenyegethetett atomháborúval. Mao nem egyszer hangoztatta, hogy népe felkészült a világégésre.
A sztálini terror után puhább hangnemre váltott Moszkva lassan elvesztette ideológiai elsőbbségét, a kontrollálhatatlan Kína sok fejfájást okozott Hruscsov számára. Több, balul elsült konfliktust követően a két ország közötti kapcsolat 1968-ban mélypontra került. Az Usszuri folyónál a két nagyhatalom hadseregei néztek egymással farkasszemet, s a határ mentén több fegyveres incidensre is sor került. A világ közel állt egy totális atomháború kirobbanásához, amit Mao is észlelt.
1968-ban a legnagyobb titokban indult el egy országos kiterjedésű civil és katonai célú bunkerrendszer kiépítése. Ennek három eleme vált ismertté. Pekingben egy 85 négyzetkilométeres föld alatti város épült ki hatmillió ember elszállásolásához. A Hopej tartományban létrehozott 131-es Föld Alatti Projekt a kínai katonai vezetés főhadiszállásaként szolgált volna egy atomháború esetén. Az ország délnyugati részén, Csungking városnál pedig a világ legnagyobb, ember alkotta barlangrendszere, a 816-os Katonai Nukleáris Bunker épült fel. Képsorozatunkban utóbbit mutatjuk be részletesen.
A 816-os Katonai Nukleáris Bunker a világ legnagyobb mesterséges barlangja, alapterülete összesen 100 ezer négyzetméter. A szerkezet gerincét egy 20 kilométer hosszú alagútrendszer alkotja, amely tizennyolc barlangot köt össze. Ezek közül egyik önmagában is rekordtartó, belmagassága ugyanis eléri a 79,6 métert. A tervek szerint az épület egy az atomcsapásoknak is ellenálló nukleáris erőműnek adott volna otthont, a titkos katonai gigaprojekt azonban sosem készült el. Az építési munkálatok 1967-ben kezdődtek, 60 ezer ember tizenhét évig dolgozott rajta. 1984-ben, három évvel a tervezett átadás előtt az enyhült nemzetközi helyzetre való tekintettel lezárták az építkezést.
A létesítmény titkosítását 2002-ben oldották fel, a föld alatti rendszer 2010-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Eddig háromszázezer kínai turista látogatta meg a hidegháborús emlékhelyet, néhány hónapja külföldieknek is engedélyezik a belépést. A 816-os Katonai Nukleáris Bunkernek azonban csak tízszázaléka bejárható. Igaz, így is órákat lehet eltölteni a föld alatt.
A végeláthatatlan alagutak, roppant belső terekben kiállításoknak, például egy kínai atombomba replikájának adnak otthont, a látogatók futurisztikus látvány-show-t is élvezhetnek. Ami a turisták beszámolóiban leginkább hangsúlyt kap, az a hamisítatlan hidegháborús hangulat. A harmincmillió fős nagyváros, Csungking polgárai nem is sejtették, hogy a világ legnagyobb föld alatti katonai bázisa van a közelükben. A külváros erdőiben elrejtett bunkert a mai napig nehéz megközelíteni, a turistákat buszokkal szállítják a bejárathoz.
A kínai léptékkel is túlzó bunkerépítési program egyik előzménye volt, hogy Mao Ce-tung nyíltan a Nyugat ellen indított atomháborúra buzdított. Bár vélhetően csak blöffölt, az egész világgal sikerült elhitetnie, hogy hajlandó elmenni a végletekig. A szocialista országok 1957-ben tartott moszkvai konferenciáján kínos rémületet okozott beszédével, amiből Henry Kissinger amerikai diplomata idéz részletet Kínáról című könyvében:
„Nem szabad az atombombáktól és rakétáktól tartanunk. Függetlenül attól, hogy milyen háború tör ki – hagyományos vagy nukleáris –, győzni fogunk. Ami Kínát illeti, ha az imperialisták háborút indítanak ellenünk, akkor lehet, hogy 300 milliónál is több embert vesztünk. És akkor mi van? A háború az háború. Majd telnek az évek, és nekiállunk, hogy még több gyereket csináljunk, mint korábban bármikor.”
Hruscsov emlékiratai szerint a hallgatóság mesterkélt, ideges nevetéssel fogadta Mao eszmefuttatását. Antonín Novotny, Csehszlovákia kommunista vezetője hangot is adott aggályainak. Mint mondta, az országában mindössze 12 millió ember él, egy totális háború esetén „senki nem maradna, aki mindent újrakezdhetne”.
Kína az ötvenes évek végére teljesen elszigetelődött. A Szovjetunióval kiéleződött konfliktus miatt indult nukleárisbunker-építés pedig a mai napig nyomot hagyott az ország arculatán.
Képszerkesztő: Velledits Éva
