Egy brüsszeli marketingkutató cégnél dolgoztam, és csak kedvtelésből iratkoztam be egy fotókurzusra. Nem akartam hivatásszerűen ezzel foglalkozni, mégis így lett – meséli a Magyar Nemzetnek a most éppen Mexikóvárosban élő Annick Donkers. A váltás minden bizonnyal jót tett neki, mert azóta számos díj – köztük egy 2016-os Sony Awards is – bizonyítja, hogy van tehetsége hozzá.
Donkers turistaként éppen egy európai körúton volt, amikor megismerkedett pár mexikói fiatallal, akik rögtön meg is hívták magukhoz látogatóba. A fiatal nőt nem kellett noszogatni, eltervezte, hogy következő útja Mexikóba és az amerikai Texasba fog vezetni.
– Annyira megtetszett Mexikó, hogy végül sosem jutottam el Texasba – emlékezik vissza.
Olyan nagy hatással volt rá a vakáció, hogy fizetés nélküli szabadságot vett ki a munkahelyén, és hosszabb időre visszatért Mexikóba, ahol ösztöndíjak segítségével újabb fotókurzusokon vett részt. – Az első fotóimat Jaliscóban készítettem a helyi indián közösségben, majd ezután a Guadalupei Szűz-bazilikához zarándokló férfiakat, nőket és gyerekeket örökítettem meg.
Donkers pszichológusként végzett, talán ezért esik fő fókusza az emberekre. – Próbálom megérteni őket, megmutatni az érzelmeiket – meséli a nő, akit mindig a kicsit más, különböző kultúrák vagy csoportok érdekelnek.
Ilyen volt például a lucha libre világa is, ami egy show-műsor-elemekkel tarkított birkózás. Képeinek egyik főszereplője Cassandro volt, az El Pasó-i egzotikus birkózó, akinek homoszexualitásából, másságából adódó küzdelmeit is mélyen átérezte. Az ő segítségével született meg a második sorozat, a Lucha Libre Extrema, amely a sportág ultra erőszakos verziójáról szól.
A lucha libre egy kifejezetten Mexikóban használt és onnan származó formája a professzionális birkózásnak. Ebben a műfajban nemcsak a sport, hanem a szórakoztatás a lényeg és a futballal egy szintű népszerűségnek örvend az országban.
A luchadorok (harcosok) különböző, színpompás latexruhákban és maszkokban harcolnak. Arcukat nem mutatják, a rajongók harcos nevükről és maszkjukról ismerik őket.
