Máté 14 évesen került először a tököli fiatalkorúak börtönébe. Rablás miatt ítélték el. Leütött egy idős embert a kaposvári cigány telepen, majd elvette a pénzét. Pár órán belül kattant a kezén a bilincs. A börtönben többször keveredett balhéba, így aztán a büntetése három évből tizenegy lett. Később kapott még négy évet, úgyhogy életének csaknem a felét a rácsok mögött töltötte.
Máté január 1-jén született az 1986. év első perceiben. Az is lehet, hogy ő volt abban az esztendőben az első baba, ezt nem tudjuk. Ám az biztos, hogy amikor meglátta a napvilágot, nem tudhatta, hogy a szülei alkalmi munkából élnek, ahogyan azt sem, hogy ő a második gyerek a családban, és még sokan fogják követni a sorban.
Máté Kaposváron, egy hídon túli utcában élte le az életét, már amikor éppen nem volt börtönben. Tipikus telepi gyermekkora volt, a szülei nem tudták ruházni, nem nevelték, hagyták a maga útján járni. Bandázott a többiekkel, szerelmes lett, majd kiszeretett, verekedett, és volt, amikor őt verték. Megtanulta megvédeni magát, és megtanult túlélni. Voltak álmai, de nem tanulta meg, hogy az álmokért meg kell dolgozni. Egy idő után elvette azt, amire nagyon szüksége volt. Ellopta, ahogy másoktól tanulta a környezetében.
Máté most 32 éves.
Bűnösnek tartja magát. Saját bevallása szerint a „kinti életet” alig ismeri, nem igazodik el benne – abban 14 éves szinten áll. Mégis azt mondja, az utolsó kilenc hónapját kezdte „odabent”, most éppen Bicskén. Ezúttal nem verekedésért, hanem lopásért ítélték el. Húszezer forint értékben lopott egy kaposvári élelmiszerüzletből. Nemcsak ennivalót, pipereholmikat is magának, a feleségének és a gyereküknek. A baba még nem volt otthon, amikor az apját elkapták, és soha nem is ért haza: a születése után két héttel meghalt szívelégtelenségben.
Három hónapot töltöttem Mátéval és a családjával. Igyekeztem megérteni, hogyan jutott el oda, hogy életének a felét a börtönben kellett töltenie.
