Pintér Judit négy éve gyűjt és oszt adományokat Kaposváron. Azon dolgozik, hogy embereket mentsen, hogy könnyebbé tegye az életüket. Tavaly májusban találkoztam vele először, azóta dokumentálom a munkáját. Judit története pozitív példa, de talán jobb lenne olyan országban élni, ahol nem csak az övéhez hasonló önzetlenség segít a nélkülözőkön. Kaposváron az ellátási rendszer annyira működőképes csak, mint bárhol az országban. Ha valakinek segélyre van szüksége, és ezt tudja is igazolni, továbbá ha eligazodik a bürokrácia útvesztőiben, kap. Igaz, nem sokat, de adnak neki, még ha nem is azonnal. Aki viszont nem tud papírokat felmutatni arról, hogy szegény és rászoruló, annak nem jár segítség.
Judit azt mondja, egész életében azt kereste, mi a dolga a földön. Gyereket nevelt, és amikor felnőtt a fia, újra útkeresésbe kezdett. Négy éve megtalálta a helyét: rájött, hogy van ereje, képessége rálelni azokra, akik szívesen adnak másoknak. Úgy fogalmaz: ő csak közvetítő, afféle csatorna.
Először Kaposvár egyik áruházának parkolójában osztott ételt. Öt-hat ember, zömében hajléktalanok gyűltek köré. A következő héten többen jöttek, két héttel később pedig egy kevésbé feltűnő helyen – a lebontásra ítélt, hajléktalanok által lakott régi gabonatárolónál, a Nostránál – osztottak meleg ételt, akkor már harminc főnek, és hajléktalanok mellett megjelentek mások is.
2014 márciusában indult az első nagy gyűjtése, a Ruhát, cipőt, táskát, bizsut cserélünk élelmiszerre nevű vásár. Sokan ajánlottak fel olyan holmikat, amelyek még használhatók, de lomtalanítás estén már az utcán landolnának. Megtelt velük Pintér Judit lépcsőháza, ahol ezzel párhuzamosan megnyílt a Szeretetkapu is. A baj az, hogy Judit Kaposvár belvárosában, a Fő utcán lakik. Szem előtt van. Amikor ételosztásba kezdett, ő sem gondolta, hogy évekkel később hosszú sorok kígyóznak majd házánál. A rászorulók látványa sokaknak szúrja a szemét.
Judit most azt fontolgatja, hogy abbahagyja. Azt mondja, ha „ezek” győznek, külföldre megy. Nem akar alapítványt létrehozni, nem akar célpont, „levadászandó” civil szervezet lenni. Úgy gondolja, hogy Orbán Viktorék döntötték nyomorba az országot, ezért akkor nekik kellene kihúzniuk a csávából is. Ha a Fidesz marad, ő menni fog, mert nincs ereje végignézni ezt a „katasztrófát”. Kaposváron csak cégektől és magánszemélyektől kap támogatást, pénzt és élelmiszert, az önkormányzattól és felsőbb helyekről még biztatást sem. Sőt, munkáját inkább rosszallás, időnként pedig gáncsoskodás is kíséri. Kaposváron ugyanis „hivatalosan” teljesen rendben van a szegények, hajléktalanok, rászorulók szociális ellátása.
Pintér Judit és a köré gyűlt tíz-tizenöt fős lelkes és önfeláldozó kis csoport csak azt nem érti, akkor miért növekszik vajon hétről hétre a Szeretetkapu előtt kígyózó tömeg.
