Az MLS tizenöt éve

Közeledik az MLS nagydöntője, cikksorozatunkban napról-napra közelebb hozzuk az olvasókhoz az amerikai profi liga sajátos hangulatát. Történelem, rekordok, különlegességek, magyar kapcsolatok és a döntő.

Az MLS az 1996-os első szezonban tíz csapattal indult, a résztvevő alapító csapatok a Columbus Crew, a DC United, a New England Revolution, a NY/NJ Metrostars, a Tampa Bay Mutiny, illetve a Colorado Rapids, a Dallas Burn, a Kansas City Wizards, az LA Galaxy és a San Jose Clash voltak.

Tizenöt év alatt sokat fejlődött a bajnokság, a különböző helycserék és új csapatok felvétele után ma már így fest a mezőny:

Keleti csoport: Chicago Fire, Columbus Crew, DC United, Houston Dynamo, New England Revolution, New York Red Bulls, Philadelphia Union, Sporting Kansas City, Toronto FC

Nyugati csoport: Chivas USA, Colorado Rapids, FC Dallas, Los Angeles Galaxy, Portland Timbers, Real Salt Lake, San Jose Earthquakes, Seattle Sounders FC, Vancouver Whitecaps FC

A kezdeti időszakban gyakorlatilag csak nyelte a pénzt a liga, sehogy nem sikerült feljebb tornázni a kezdeti 17 ezer körüli átlagnézőszámot. 1997-ben tovább érkeztek a nagy nevek, edzői posztra például Carlos Alberto Parreira, vagy a New England kapujába az egykori olasz válogatott Walter Zenga.

Az 1998-as világbajnokságon gyakorlatilag leszerepelt az amerikai válogatott, ami után a ligában is szemléletváltás következett. 1999-ben már nem a sportág amerikanizálása volt a cél, hanem egyre inkább meg akarták honosítani a világon minden táján bevett szabályokat. Megszűnt a szétlövés a döntetlen meccsek után, és az óra is nulláról kezdett számolni, nem pedig visszafelé.

A liga felügyelője ebben az időszakban Don Garber lett, aki szakított a korábbi hagyományokkal és három régióra osztotta a ligát. Az NFL mintájára szerette volna, ha minél inkább a helyi rivalizálás kerülne előtérbe – ez a próbálkozás azonban nem bizonyult hosszú életűnek. Nagyon komoly utánpótlásprogramba kezdett a liga, közösen az amerikai szövetséggel, aminek hamarosan meg is lett az eredménye. A 23 éven aluli játékosok például nem számítottak bele a keretbe (a külföldiek sem), így őket korlátlanul lehetett igazolni. Nemsokára meg lett az utánpótlásnevelés eredménye is: olyan tehetségek kerültek elő, mint Landon Donovan vagy DaMarcus Beasley.

Hamarosan megérkezett az MLS első igazi sztárja is Lothar Matthäus személyében, aki a MetroStars tagja lett. Az már más kérdés, hogy folyamatos sérülése mellett mekkora hasznára volt a csapatának.

Az igazi áttörést végül a 2002-es világbajnokság hozta meg. Az Egyesült Államok hatalmas meglepetésre a negyeddöntőig jutott, és olyan csapatokat győzött le, mint Mexikó vagy Portugália. a hetekkel később rendezett nagydöntőben addig soha nem látott érdeklődés mellett nyert a Los Angeles Galaxy.

Elkezdtek feltűnni a világszinten is tehetségesnek számító játékosok, Tim Howard kapust például a Manchester United szerződtette, de Európában kapott lehetőséget Donovan, Beasley és Brian McBride is. Közben 13 évesen feltűnt egy bizonyos Freddy Adu, aki a 17 évesek között játszott, majd 14 évesen be is mutatkozott a D. C. United csapatában – erről akkoriban az egész világ tudott.

2005-ben újabb hatalmas lökést adott, hogy David Beckham nyitott fociakadémiát az Egyesült Államokban. Továbbá létrehozták a tartalékbajnokságot, ahol azok is szóhoz juthattak, akik nem vagy csak ritkán kaptak lehetőséget az első csapatban. Ez az időszak a fordulatot jelentette a liga történetében. Az eddig veszteséggel működő klubok már elkezdtek profitot termelni, hála a tv-s szerződéseknek, az Adidas több száz millió dolláros szponzorációjának, és persze a játék minőségbeli javulásának.

A 2007-es évben gyakorlatilag még ennél is nagyobb dolog történt: a Galaxy játékosa lett David Beckham. Ez az esemény legalább akkora volt – ha nem nagyobb – mint amikor Pelé igazolt a NY Cosmosba. Becks ráadásul még messze nem levezetni érkezett az Államokba.

Az angol játékos érkezése után új szabályt is kellett bevezetni, minden csapatnak lehetősége volt egy úgynevezett franchise játékos szerződtetésére, akinek a fizetését nem kötötte a fizetési sapka. Öt csapat rögtön ki is használta a lehetőséget, érkezett a mexikói Cuauhtemoc Blanco (Chicago Fire), Denilson (Dallas), Claudio Reyna és a kolumbiai Juan Pablo Ángel (New York Red Bull) is.

Kanadába is eljutott az MLS, játékjogot kapott a Toronto FC csapata, ahol a többi csapatéhoz hasonlóan meglepően jól fogytak a bérletek – minden bizonnyal Beckhamnek köszönhetően.

Az MLS fejlődése azóta is töretlen, a csapatok egyre biztosabban állnak anyagilag, a mexikóiakkal közösen létrejött a SuperLiga, amelyben a két bajnokság legjobb csapatai küzdenek meg egymással. Folyamatosan épülnek a kifejezetten labdarúgásra szánt stadionok, és érkeznek a nemzetközileg is elismert játékosok.

2010-ben újabb szupersztár, Thierry Henry érkezett az MLS-be, aki a Red Bull New York játékosa lett. A kereseti lista alapján két játékos is van tehát a top20-ból Amerikában.

Magyarok az MLS-ben: Eddig két magyar játékos szerepelt az MLS-ben.

Legutóbb Hercegfalvi Zoltán próbálhatta ki magát az Egyesült Államok profi ligájában, a Kansas City Wizards csapatában. Zoltan, ahogy kint nevezték és feliratozták a mezét, első meccsén csereként beállva egyből pirosat kapott. Összesen tízszer kapott lehetőséget Peter Vermes edzőtől, kétszer kezdőként és két gólt szerzett.

Hercegfalvi 2010 tavaszán nagyon súlyos térdsérülést szenvedett egy előkészületi meccsen, így a szezonban nem is léphetett pályára. A Honvédtól kikölcsönzött csatár az év második felében visszatért Kispestre, de az első csapatban azóta sem lépett pályára.

Az első magyar az MLS-ben Urbányi István volt, aki jelenleg a Maldív-szigeteki szövetségi kapitány. Urbányi két évet szerepelt az Egyesült Államokban, a San Jose csapatában, amit akkor még Clash-nek hívtak. A középpályás összesen 23 meccsen kapott lehetőséget, egy gólt szerzett.