Menczel Iván 1941-ben született a Nógrád megyei Karancsalján, a labdarúgást Salgótarjánban kezdte el, és 18 évesen itt mutatkozott be a felnőttek között is. Még csak 21 éves volt, amikor már tagja volt a válogatott keretének, 1962-ben a chilei világbajnokságra is elutazott a nemzeti csapattal, pályára azonban nem lépett a tornán.
Az SBTC-ben négy évet játszott, majd a Tatabányai Bányászba szerződött, ahol két bajnoki bronzérmet szerzett az együttessel. 1968-ban a Vasasba igazolt, és további két bronzéremmel gazdagította bajnoki éremkollekcióját.
Angyalföldről került be az olimpiai válogatottba, amellyel aranyérmet nyert a mexikói ötkarikás játékokon. A csapat mind a hat mérkőzésén pályára lépett, három gólt is szerzett, az egyiket éppen a bolgárok elleni olimpiai döntőben, amelyen az ő találatával egyenlítettünk a 41. percben. A folytatásban Dunai Antal duplázott, és Juhász István is betalált, ezzel 4-1-re megnyertük a mérkőzést.
Visszavonulása után utánpótlás edzőként dolgozott, a Vasas Izzó, a Fót, A Vörös Csillag Gépgyár, a Salgótarján és a Vasas csapatainál.
- Nagyszerű futballista volt, igazi csapatjátékos, aki kitűnő egyéni adottságokkal is rendelkezett – mondta Menczel Ivánról Dunai Antal. – Biztos pontja volt az olimpiai csapatnak, nagyszerűen játszott a tornán. Középpályás volt, de támadó feladatai is voltak, szervezte a játékot, kiválóan lőtt, és gyakran hozta helyzetbe remek passzaival a többieket. Szeretett gólt lőni, és jó is volt ebben, ezt mutatja, három találata az olimpián. Pályán kívül is megbecsült tagja volt a csapatnak, jóindulatú, barátságos, segítőkész ember volt, csakis szép emlékeket őrzök róla.
origo.hu
Kemény üzenetet küldött Gyurcsány volt felesége, szorul a hurok Magyar körül
