MLS – A kezdetek

Közeledik az MLS nagydöntője, cikksorozatunkban napról-napra közelebb hozzuk az olvasókhoz az amerikai profi liga sajátos hangulatát. Történelem, rekordok, különlegességek, magyar kapcsolatok és a döntő.

Az észak-amerikai labdarúgás sokkal komolyabb múltra tekint vissza, mint azt sokan gondolnák, amiben természetesen az egykori brit bevándorlóknak tulajdoníthatjuk a legnagyobb szerepet. Az első hivatalosan bejegyzett klub The Oneidas of Boston néven alakult 1862-ben. 1884-ben már az Amerikai Labdarúgó-szövetség is megalakult Newarkban, majd egy évvel később „nemzetközi” meccset is játszott az Egyesült Államok Kanada ellen, a brit szigeteken kívül ez volt az első. A szövetség 1914 óta a FIFA tagországa. 1921-ben megalakult az American Professional Soccer League (APSL), majd 1930-ban a nemzeti válogatott részt vett a történelem első világbajnokságán. 1950-ben az amerikai válogatott az addigi legmeglepőbb eredményt elérve, világbajnokságon győzte le Anglia válogatottját, Joe Gaetjens góljával.

1967-ben két profi liga jött létre Észak-Amerikában, majd a FIFA kérésére év végére eggyé olvadtak, és North American Soccer League (NASL) néven futott tovább. A liga legnagyobb csapata a New York Cosmos, amely a csúcson akár 40 ezres nézőszámot is tudott produkálni, és olyan sztárok szerepeltek a csapatban, mint Pelé vagy Franz Beckenbauer – természetesen pályafutásuk csúcsa után. Az 1978-as szezonban folyamatos volt a teltház a Giants Stadiumban (73 ezer fő). A liga azonban nem tudott 15 ezernél magasabb átlagnézőszámot produkálni.

Az úgynevezett major sportok (NFL, NBA, NHL, MLB) mellett a focit is próbálták eladni az amerikai nézőknek – az óra például visszafele számlált, mint a többi sportban, és nem lehetett döntetlen meccs végén, büntetőkkel döntöttek. A liga halálát végül a túlzott terjeszkedés jelentette, a csapatok nagyon könnyen kaptak indulási jogot, pár év alatt 24 csapatosra bővült a bajnokság, de nem voltak megfelelő szakemberek, és rengeteg pénz ment el idősebb „sztárok” szerződtetésére. Az Egyesült Államok szeretett volna vb-t rendezni, de az eredetileg Kolumbiának ítélt tornáról lemondtak a dél-amerikaiak 1983-ban, majd végül Mexikó kapta azt. A sport népszerűsége tovább csökkent, végül 1985-ben megszűnt az NASL, 1933 után először nagypályás profi liga nélkül maradt az Egyesült Államok. A focit innentől kezdve fedett pályán kezdték játszani a legmagasabb szinten.

Mindezek ellenére az amerikai fiatalok körében egyre népszerűbbé vált a soccer. 1988 júliusában a FIFA végül az Egyesült Államoknak ítélte az 1994-es világbajnokság rendezési jogát, főleg a nagy stadionok, a Los Angeles-i olimpia tapasztalatai és a felvázolt tervek miatt. A válogatottat teljesen új alapokra helyezték, a csapat meglepetésre kiharcolta a 90-es vb-n való részvételt.

Az országban teljesen átláthatatlan bajnoki rendszer uralkodott, egymással vetélkedő ligákkal és befektetőkkel. Az MLS (Major League Soccer) az észak-amerikai labdarúgás profi ligája végül 1993-ban alakult, de csak lassan érte el jelenlegi szerepét. Alan Rothenberg vezetésével csak 1994-ben dolgozták ki a lebonyolítási rendszert, a gazdasági követelményeket és szereztek tv-s szerződést.

1995-ben teljes gőzzel megindult a szervezés. az első igazolt játékos a válogatott Tab Ramos lett. A játékosok egyelőre csak a ligával szerződtek, az úgynevezett draftra 1996 elején került sor, a játékosokat addig más klubokhoz kölcsönözték ki. A szándék komolyságát jelezte, hogy az első igazolások között olyanok voltak, mint a válogatott Mike Burns vagy Peter Vermes, a mexikói kapus Jorge Campos vagy Alexi Lalas.

Év végére 250 játékos gyűlt össze, akik közül 220-an szerepelhettek valamelyik csapatban. Köztük volt például Brian McBride és Hugo Sanchez is. A 96-os drafton minden csapat négy meghatározó játékost választhatott, csapatonként maximum 1,2 millió dollárt lehetett fizetésekre költeni.

1995. október 17-én mutatták be hivatalosan a tíz csapatot hivatalos szerelésükkel, logóikkal. A tíz alapító csapat a New England Revolution, a New York/New Jersey MetroStars, a Dallas Burn, a Kansas City Wiz, a Colorado Rapids, a Tampa Bay Mutiny, a D. C. United, a San Jose Clash, a Columbus Crew és a Los Angeles Galaxy voltak.

1996-ban végre debütált az MLS, várakozáson felüli, 17 ezres átlagnézőszámmal. A draftra végül februárban és márciusban került sor, amikor a csapatok teljesen feltöltötték kereteiket. A labda április 6-án indult útjára, a San Jose Clash 1–0-ra verte a D. C. United csapatát. Az első döntőt az MLS Cupért a D. C. United vívta a Los Angeles ellen. Az LA már 2–0-ra vezetett, de a D. C. a 82. percben egyenlített, majd a hosszabbításban Eddie Pope révén a győzelmet is megszerezték.

Az első draft négy nagy neve klubonként:

Colorado Rapids: Marcelo Balboa, Shaun Bartlett, Dominic Kinnear, Roy Wegerle

Columbus Crew: Brian Bliss, Doctor Khumalo, Brian Maisonneuve, Adrian Paz

Dallas Burn: Leonel Álvarez, Washington Rodríguez, Hugo Sánchez, Mark Santel

D.C. United: Jeff Agoos, Marco Etcheverry, John Harkes, Juan Berthy Suárez

Kansas City Wiz: Frank Klopas, Preki, Mike Sorber, Vitalis Takawira

Los Angeles Galaxy: Dan Calichman, Jorge Campos, Mauricio Cienfuegos, Eduardo Hurtado

NY/NJ MetroStars: Roberto Donadoni, Tony Meola, Tab Ramos, Damian Silvera

New England Revolution: Mike Burns, Giuseppe Galderisi, Alexi Lalas, Jim St. Andre

San Jose Clash: John Doyle, Michael Emenalo, Ben Iroha, Eric Wynalda

Tampa Bay Mutiny: Cle Kooiman, Roy Lassiter, Carlos Valderrama, Martin Vasquez