Tizenegyesek tizenegye Cziborral

Tizenegyedik forduló, tizenegyes, álomtizenegy, sőt, minden idők tizenegy legjobb tizenegyes számú játékosa. Czibor Zoltán is a legjobbak között.

Czibor Zoltán
Válogatásunk nem is kezdődhetne mással, mint a magyar labdarúgás kiemelkedő alakjával. Az ötvenes években meghatározó szerepe volt az Aranycsapat utánozhatatlan menetelésében, 1952-ben olimpiai bajnoki címet, két évvel később vb-ezüstérmet szerzett az együttes tagjaként. A „rongylábú” becenéven ismert balszélső villámgyors, kiismerhetetlen játékos volt, pályafutása során szerepelt a Budapest Honvédban, a Barcelonában és az AS Romában is. A magyar válogatottban 43 meccsen 17 gólt szerzett, utoljára 1956. október 14-én az osztrákok elleni meccsen lépett pályára címeres mezben. Nem hiányozhat a listáról.

Francisco Gento
A korábbi spanyol válogatott játékos a Real Madridban elért eredményei miatt szerzett világhírnevet magának. Rendkívül sokáig, majdnem húsz évig szolgálta a „királyi gárdát”, ahol 428 meccsen lépett pályára. Puskás Ferenc és Alfrédo Di Stéfano csapattársaként egyedülálló módon hatszor nyerte meg a Bajnokcsapatok Kupáját, a sorozatban összesen harminc gólt szerzett. Jelenleg is aktívan vállal szerepet a Real Madrid mindennapjaiban, tagja a Százak Klubjának, egykori csapattársaival együtt gyakran vesz részt különféle megemlékezéseken, összejöveteleken. Játékosként fő erőssége a gyorsaság volt, de kivételes rugótechnikával is rendelkezett.

Roberto Rivelino
A hosszú passzairól és mesteri szabadrúgásairól ismert Rivelino pályafutása nagy részében tízes számú szerelésben futballozott, legjobb meccseit azonban tizenegyesben játszotta: alapember volt az 1970-es vb-győztes brazil válogatottban, amelyet sok szakíró minden idők legerősebb tizenegyeként tart számon. Ebben a csapatban nem volt hiány prímásokban: Rivelino olyan nagyságokkal osztotta meg az öltözőt, mint Pelé, Tostao, Gerson vagy Jairzinho, amikor nekik egyszerre ment jól a játék, a világ meredten bámulta az előadást, és szeretett bele végérvényesen a brazil futballba.

Ryan Giggs
A Manchester United emblematikus figurája csak rá jellemző elfutásai, cselezőkészsége és példaértékű klubhűsége miatt fért fel a listára. A walesi játékos a „vörös ördögökén” kívül egyetlen klub mezét sem öltötte magára, pályafutása során több mint hatszáz hivatalos meccset játszott, nyert két Bajnokok Ligáját és 12 bajnoki címet. Kivette részét a United összes újkori sikeréből, csapattársa volt Eric Cantonának, David Beckhamnek, Cristiano Ronaldónak majd Wayne Rooyne-nak. Elkötelezettsége miatt a szurkolók kedvence, a walesi labdarúgás legfényesebb csillaga.

Roberto Bettega
A korábbi olasz válogatott labdarúgó játékintelligenciájával hívta fel magára a figyelmet, pályafutása legsikeresebb időszakát a Juventusban töltötte, majd később megfordult a Varesében és az Egyesült Államokban. Az olasz válogatottban 42 meccsen játszott, ezek alatt 19 gólt szerzett. Intelligenciája mellett elegáns stílusa, mozgása is a korszak nagyjai közé emelte, később ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy szerencsét próbáljon a vezetői pályán. Jelenleg a Juventus általános igazgatója.

Mágico González
A salvadori játékost eredetileg Jorge Alberto névre keresztelték szülei, a focis berkekben azonban nem volt ember, aki így ismerte volna. Már hamar ráragadt a „mágico” (varázsló) jelző, amit szemkápráztató megoldásai miatt érdemelt ki – elsősorban a spanyol szurkolóktól. Mágico González pályafutása legszebb időszakát a spanyol Cádizban töltötte, a sárga-kékeknél két különböző időszakban is szerepelt, és mindig ugyanolyan népszerűségnek örvendett. Csapattársa volt Szendrei József, aki 1988 és 1992 között őrizte a cádizi együttes kapuját.

Txiki Begiristain
A Barcelona ikonja a nyolcvanas évek labdarúgásának meghatározó alakja, aki nemcsak játékosként, hanem sportigazgatóként is állt a katalán csapat alkalmazásában. A baszk származású Begiristain a Real Sociedadban mutatkozott be a spanyol élvonalban, itt aztán annyira meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy 1988-ban szerződtette a Barcelona. Tagja volt a klubtörténelem első Európa-kupa-győztes csapatának, emellett négy bajnoki címet szerzett a gránátvörös-kékek játékosaként. Sikerei ellenére a válogatottban csak 22 meccsen lépett pályára és hat gólt szerzett, komolyabb eredményt nem tudott elérni a spanyol csapat tagjaként.

Marcelo Salas
A lobogó hajú chilei mindenhol kivételes gólátlagot tudott felmutatni, bár technikailag is irigylésre méltó tudással rendelkezett. A válogatottal részt vett az 1998-as világbajnokságon, ahol a torna bronzcipőjét szerezte meg a góllövők versenyében, és nagyban kivette részét abból, hogy Chile az olaszok mögött továbblépett csoportjából. Több csapatban szerepelt, Dél-Amerikán kívül kipróbálta magát az olasz bajnokságban, ahol a Juventust és a Laziót is erősítette, maradandót inkább a torinóiaknál tudott alkotni.

Marc Overmars
A holland középpályás feltehetően minden idők egyik legsebesebb játékosa, ha futóversenyre került sor, szinte lehetetlen vállalkozás volt megállítani. Bár technikailag nem tartozott a legjobbak közé, mind a holland válogatottban, mind az Arsenalban kulcsszerepet töltött be, később pedig a Barcelonában is jó teljesítményt nyújtott. Összesen 86-szor játszott a válogatottban, míg az Arsenalban három szezon alatt pontosan száz meccsen szerepelt. Taktikailag jól alkalmazható játékos volt, gyorsasága mellett az előkészítés és a támadók kiszolgálása tartozott erősségei közé.

Pavel Nedved
Az alázatos, óriási munkabírású Nedved a cseh labdarúgás talán legnagyobb alakja, pályafutása csúcsa, hogy 2003-ban megkapta az Aranylabdát. Hazájában négyszer választották az év legjobbjának, 2003-ban az olasz bajnokság legjobb játékosaként ismerték el, 2004-ben pedig a Golden Foot-díjat is megkapta. Nedved pályafutását a Dukla Prahában kezdte, ezután a Sparta Prahához került, ahonnan az olasz bajnokságba vezetett az útja: már a Lazióban figyelemre méltó teljesítményt nyújtott, és a Juventusban is a szurkolók kedvencének számított. A torinói együttesben 247 meccsen szerepelt és 51 gólt szerzett.

Didier Drogba
Fizikai adottságai miatt már fiatalon szép karriert jósoltak az elefántcsontparti játékosnak, aki nem is maradt el a várakozásoktól: Drogba pályafutása elején ismeretlenebb francia csapatokban szerepelt, mígnem 2003-ban megvette a Marseille, ahol egy szezon alatt 18 gólt szerzett. Egy évvel később már a Chelsea-ben kezdte el ontani a gólokat, angliai tartózkodásának gyümölcse eddig három bajnoki cím, ugyanennyi FA-kupa, két ligakupa és egy BL-döntő. Nagy bánata, hogy a válogatottban eddig nem volt lehetősége kiugró eredményre, jóllehet 61 meccsen 38 gólt szerzett, és sok afrikaival ellentétben mindig kötelességének érezte, hogy hazája rendelkezésére álljon.