A bajnokok útja

A 2012-es Európa-bajnokság jegyében sorozatot indítunk, melyben kivesézzük a statisztikákat, visszaemlékezünk a legfontosabb pillanatokra és természetesen a részletekben is elmerülünk. A második részben az eddigi győztesek útja és legemlékezetesebb pillanataik kerülnek terítékre.

1960 – A szovjeteké az első

Ekkoriban még merőben más lebonyolítással folytak a kontinenstorna küzdelmei. Az Európai Nemzetek Kupája néven futó sorozatban a 17 induló válogatott egyenes kieséses rendszerben haladt a döntő felé. Az Európa-bajnokságok történetének első mérkőzése a szovjet és a magyar válogatott nevéhez fűződik. Sajnos nem őrizhetünk szép emlékeket a történelmi meccsről: a szovjetek a moszkvai Központi Lenin Stadionban 100 000 néző előtt 3–1-re verték a mieinket 1958. szeptember 28-án. A visszavágón sem sikerült javítania a magyar csapatnak, az egy évvel későbbi Népstadion-beli meccsen Jurij Vojnov góljával Budapesten is nyerni tudtak akkori keleti szomszédaink. Ez a siker pedig olyan lendületet adott nekik, hogy meg sem álltak a döntőig.

A következő állomás azonban még a negyeddöntő volt, illetve lett volna, de az akkor fasiszta államvezetés alatt álló spanyoloknak nem engedték, hogy a kommunizmus fellegvárába utazzanak, így a szovjetek köszönték szépen Franco tábornoknak, és anélkül, hogy meccselniük kellett Spanyolországgal, rögtön a legjobb négy között találták magukat.

Ez a kör számított mai szemmel nézve az igazi Európa-bajnokságnak. Itt már minden egy mérkőzésen dőlt el, a torna helyszínének pedig mindig az egyik résztvevő országot választották. Így folyhattak a végső küzdelmek Franciaországban, ahol a szovjetek az elődöntőben Csehszlovákiát egy sima 3–0-val intézték el, majd a párizsi döntőben hosszabbítás után a grúz Szlava Metrevelij és az ukrán Viktor Ponedelnyik góljával 2–1-re verték Jugoszláviát.

1964 – Még mi is villantottunk

Végre létre jöhetett a spanyol–szovjet meccs. A továbbra is egyenes kieséses rendszerben folyó első körökben a Szovjetunió újabb diadalmenetét ezúttal az olaszok és a svédek bánták, a spanyolországi négyes döntőben Dánia sem tudta megállítani a legendás Lev Jasin vezette csapatot, a döntőben viszont már nem jött össze a címvédés. A Madridban már a szovjeteket is meccsre „alkalmasnak” találó spanyolok Jesus María Perede és Marcelino Martínez góljával 2–1-re győztek. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy ekkor a magyar válogatott is bejutott az elődöntőbe, de a későbbi győztes spanyolok Bene Ferenc hajrában lőtt egyenlítő góljára még tudtak válaszolni a hosszabbításban, így maradt a bronzmeccs, amin szintén ráadásra kényszerültünk, de Novák Dezső a 107. és a 110. percben betalált, így 3–1-re vertük Dániát.

1968 – Az első Eb

Újabb dél-európai siker, az első, immáron Európa-bajnokság néven futó sorozatban. A ’68-as tornát Olaszország nyerte, ekkor már selejtezőcsoportok is voltak, az olaszok a csoportmeccseket vereség nélkül tudták le, Románia, Svájc és Ciprus sem tudott kifogni a későbbi győztesen. A negyeddöntőben Bulgáriát már két meccsen ejtette ki a Sandro Mazzola fémjelezte válogatott. A négy között újabb érdekes történet jött: a szovjetekkel találkozó olaszok 0–0-val végeztek, és a továbbjutást nem büntetőkkel, hanem pénzfeldobással döntötték el. Ekkora mázli után a Jugoszlávia elleni döntőt – már csak a hazai pálya előnye miatt is – illett behúznia Olaszországnak. Igaz, ez két mérkőzés után sikerült csak, az első meccs 1–1-es döntetlennel ért véget, a két nappal későbbi visszavágón a legendás Luigi Riva és Pietro Anastasi góljára viszont már nem volt jugoszláv válasz a Stadio Olimpicóban.

1972 – Magyaroszágnak az utolsó, Németországnak az első

Az utolsó Európa-bajnokság, amire kijutottunk, és az első, amit a németek nyertek. Az NSZK különösebb probléma nélkül jutott tovább a lengyelek, törökök és albánok társaságából a selejtezőkből, a negyeddöntőben az ősi ellenfél Angliát már az első mérkőzésen 3–1-re verték a Wembleyben, Berlinben pedig így már a gólnélküli döntetlen is elég volt az elődöntőbe jutáshoz. Az utolsó négy mérkőzést Belgiumban rendezték, a németek itt előbb a házigazdákat verték Gerd Müller duplájával. A döntőben a szovjetek következtek, akik még annyi borsot sem tudtak az NSZK orra alá törni, mint a belgák. A Nemzet Bombázója ismét két gólt lőtt, rajta kívül még Herbert Wimmer is betalált a Heysel-stadionban, a németek 3–0-ra nyertek. A bronzmeccsen Kű Lajos gólja sajnos csak a szépítést jelentette a magyar válogatottnak, amely végül kénytelen volt meghajolni a házigazdák előtt.

1976 – Antonín Panenka a mennybe megy, Knézy Jenő nem

Csehszlovákia Anglia előtt végezve jutott tovább a selejtezőcsoportjából, majd a negyeddöntőben a szovjetek ellenük is megjárták, 4–2-es összesítéssel bizonyultak jobbnak a csehszlovákok, ez után a jugoszláviai négyes döntőben Hollandia hosszabbítás utáni legyőzésével érték el a döntőt. A rendes játékidőben az NSZK ellen 2–2-es döntetlen született, majd a ráadás gól nélkül ért véget, következhettek a tizenegyesek. A többi pedig már történelem: az első büntetőit mindkét csapat értékesítette, a negyedik német rúgó, Uli Hoeness azonban kihagyta a tizenegyesét, az utolsó csehszlovák büntetőhöz pedig Antonín Panenka állt oda. A csehek legendája ekkor lőtte híres alápörgetéses gólját Sepp Maiernek, amivel Csehszlovákia elhódította az Eb-serleget.

A meccshez fűződő magyar kuriózum, hogy a döntőt közvetítő Knézy Jenő a mérkőzés végi döntetlent látva visszaadta a szót a magyarországi stúdiónak, mondván, megismételt találkozó következik. Az MTV-nél ekkor közölték vele, a versenykiírás szerint hosszabbítás és tizenegyesek jönnek. A döbbent Knézy ezután hazaérve jegyzetet olvasott be a Magyar Televízióban, mely szerint az egész UEFA-nak le kellene mondania, mivel az európai szövetség vezetői nem ismerik saját szabályzatukat.

1980 – A hamburgi ász duplája

Az olaszországi tornára már nyolcan jutottak ki, a végső győztes pedig nyolc év után újra az NSZK lett. A selejtezőkben Törökország, Wales és Málta előtt végezve az immáron nyolccsapatos Eb-re két csoportba osztották a válogatottakat. Az NSZK a címvédő Csehszlovákiával, Hollandiával és Görögországgal került azonos négyesbe, és mindössze az utolsó, görögök elleni mérkőzésén adott le egy pontot. (Akkoriban még a győzelemért is csak két pont járt, a döntetlenért egy).

A döntőben Horst Hrubesch első góljára még René Vandereyckennek volt válasza, az azóta már hamburgi ikonná vált támadó azonban a 88. percben egy mindent eldöntő találattal is jelentkezett.

1984 – Platini-varázslat

A franciaországi Eb a rendező sikerét hozta, amely éppen ezért a selejtezőkből is kimaradt, a csoportjukból pedig száz százalékos teljesítménnyel jutottak tovább Platiniék az elődöntőbe, ahol egy őrült meccsen ejtették ki Portugáliát. A rendes játékidő 1–1-es döntetlenjét követően Jordao a 98. percben vezetést szerzett a portugáloknak, de a 114. percben előbb Jean Francois Domergue, majd öt perccel később Michel Platini is betalált, amivel így Franciaország jutott a párizsi fináléba. A Parc des Princes-ben Spanyolország volt az ellenfél, és a végig nyílt meccsen Platini 57. és Bruno Bellone utolsó percben szerzett góljával 2–0-s győzelemmel ültek fel a franciák Európa trónjára.

--------

1988 – Van Basten-varázslat

A Szovjetunió utolsó nagy tettét követte el azzal, hogy bejutott az NSZK-ban rendezett Eb döntőjébe, ahol csak a háromszoros aranylabdás Marco van Basten vezette Hollandia tudott megálljt parancsolni neki. Az Oranje selejtezőcsoportbeli ellenfelünk volt, simán jutott ki a tornára, ahol vereséggel kezdett, éppen a később a döntőben legyőzött Szovjetunió ellen. A szovjetek gólját bizonyos Vaszilij Rac, azaz Rácz László szerezte. A csoportból azonban ettől még sikerült a továbbjutás, nem kis részben Van Basten Anglia ellen lőtt mesterhármasának köszönhetően, majd a hamburgi elődöntőben a házigazda – és örök rivális – németek is fejet hajtottak a narancsmezesek előtt. Némi elégtételt érezhettek ekkor még Johan Cruyffék is, az előző évtizedben elvesztett vb-döntő emléke miatt. Az Európa-bajnokság utolsó meccse Van Basten legendás góljáról marad emlékezetes. Ha akkoriban lett volna, a holland csatár találata alighanem elnyeri a Puskás-díjat.

1992 – Mint a mesében

Maga Andersen sem tudott volna szebb mesét írni, mint amilyennel a Peter Schmeichel fémjelezte dán válogatott lepte meg a világot. Dánia eredetileg már a selejtezőkön elbukott, de a Délszláv-háború miatt visszalépő Jugoszlávia helyére „beugrott” a dán csapat. És ha már ott volt, köszönte a meghívást és elhozta az aranyat Svédországból. A csoportmeccseket kiegyenlített mérleggel, egy győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel zárták, ez pedig elég volt a továbbjutáshoz. Az elődöntőben a címvédő Hollandia csak futott az eredmény után, végül Frank Rijkaard hosszabbításra tudta menteni a meccset, de ezzel csak késleltetni tudta a holland válogatott kiesését, mert büntetőkkel a dánok jutottak tovább. És hogy tényleg szép véget érjen a mese: John Jensen és Kim Vilfort góljával Dánia 2–0-ra verte Németországot.

1996 – Német pezsgőbontás a Wembleyben

Ha a négy évvel korábbi torna meseszerű volt, akkor a '96-osról elmondhatjuk, nem történt meglepetés. Németország erre az Európa-bajnokságra is esélyesként érkezett Angliába, és bár a házigazdák futballünnepre készültek, végül a németek diadalmaskodtak a Wembleyben. Ez volt az első Eb, amelyre 16 csapat jutott ki, és mivel a németeknek azelőtt sem okozott különösebb gondot a kvalifikáció, hogy létszámot emeltek volna, ezért a sima kijutásuk is borítékolható volt. Túlságosan a cseh, olasz, orosz hármas társasága sem jelentett nagy veszélyt a Matthias Sammer és Lothar Matthäust is felvonultató válogatottra, amely az első helyen lépett tovább a C-csoportból, majd a negyeddöntőben Horvátországot, az elődöntőben büntetőkkel Angliát, a döntőben pedig hosszabbítás után Csehországot győzte le 2–1-re. Oliver Bierhoff az Eb-döntők történetének első aranygólját lőtte.

2000 – Toldo doktor Trezeguet ellen már tehetetlen

Újabb aranygól és újabb nemzet, amely hazai pályán akarta ünnepelni az Eb-aranyat. Az első közös rendezésű Európa-bajnokságon Belgiumban és Hollandiában az ekkor már világbajnok franciák diadalmaskodtak. Franciaország a selejtezőkben óriási csatát vívott Ukrajnával és Oroszországgal a kijutásért, végül Zinedine Zidane-ék csoportelsőként egyenes ágon lehettek ott a tornán. Itt már a csoportkörben összeakadtak a házigazdákkal, ki is kaptak tőlük 3–2-re, de a második helyen továbbjutottak a negyeddöntőbe. Itt a spanyolok skalpját gyűjtötték be, majd az elődöntőben Portugáliát Zidane 117. percben lőtt tizenegyesgóljával ejtették ki. A másik elődöntőből az az Olaszország érkezett az amszterdami fináléba, amely leginkább Francesco Toldónak és a hollandok botrányos büntetőinek köszönhetően érhette el az utolsó mérkőzést. Az a meccs az Oranjénak volt komoly sokk, ami viszont a döntőben történt, azt soha – még a hat évvel későbbi világbajnoki győzelem ellenére sem – fogja elfelejteni egyetlen olasz sem. Marco Delvecchio az 55. percben vezetést szerzett ugyan Olaszországnak, de a rendes játékidő hosszabbításában Sylvain Wiltord egyenlített, a 103. percben pedig jött David Trezeguet, és Oliver Bierhoffot másolva ő is aranygólt lőtt a döntőben. Franciaország Platiniék után újra megdicsőült.

2004 – Rehhagelből Rehaklész

Talán csak Lettország sikerére számítottak kevesebben annál, hogy végül a görögök húzzák be a végső győzelmet. A házigazda Portugália az akkor még csak 19 éves, szárnyait bontogató Cristiano Ronaldóval és az utolsó nagy lehetőségeit megragadni próbáló Luís Figóval a fedélzeten hiába menetelt a döntőig, az Otto Rehhagel irányította, jobbára szorgalmas iparosokból álló Görögország már túl nagy falatnak bizonyult számukra. Már az is meglepetés volt, hogy Angelosz Hariszteaszék a spanyolokat megelőzve, egyenes ágon jutottak ki az Eb-re, aztán a tornát rögtön Portugália 2–1-es elverésével kezdték. A csoportból második helyen, ismét Spanyolországot megelőzve jutottak a negyeddöntőbe, ahol az 1–0-s győzelmek sorát kezdték meg Franciaország ellen. Ez után a másik meglepetéscsapat és közönségkedvenccé váló csehek kiejtése jött az elődöntőben, majd a döntőben egy egész országot keserítettek el azzal, hogy végül a házigazdákat is legyőzték. Az eredmény természetesen 1–0. Mi más? Rehhagel felülhetett az Olümposzra.

2008 – Spanyol diadalmenet

Ezen az Eb-n senki nem számított hazai diadalmenetre, mivel a harmatos Ausztria és a csak kicsivel erősebb Svájc rendezte a tornát. Mindkét válogatott ki is hullott már a csoportkörben, a későbbi győztes spanyolok azonban megállíthatatlanok voltak. A selejtezők jelentette akadályt simán véve Luis Aragones fiai minden csoportellenfelüket megverték az Európa-bajnokságon, a negyeddöntőben a támadójátékból megbukó olaszok egészen a büntetőkig húzták ellenük, de a sors végül igazságot szolgáltatott a spanyol továbbjutással. Az elődöntőben sima 3–0-ra lépték le az oroszokat, a döntőben pedig az egyre latinosabb focival kirukkoló Németországot Fernando Torres góljával győzték le.