Foci megy a moziban

Menekülés a győzelembe, Katicák, Régi idők focija. Ugye, hogy ismerős a felsorolás?

Menekülés a győzelembe (1981)
A maga kategóriájában valószínűleg legjobb, és legismertebb alkotás 1981-ben került a mozik képernyőjére, és már a szereplőgárda alapján nyilvánvaló volt, hogy John Houston műve még sokáig megmarad a nézők emlékezetében: a Menekülés a győzelemben olyan sztárok szerepelnek, mint a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legnagyobb filmcsillaga, Sylvester Stallone, a kétszeres Oscar-díjas Michael Cane vagy színházi múlttal is rendelkező Max von Sydow.

Az említett színészeken kívül egykori labdarúgók is feltűnnek a képernyőn, a filmben végig kiemelt szerepe van Pelének, rajta kívül pedig Bobby Moore, Osvaldo Ardiles és Egervári Sándor sem marad jelenet nélkül. Ezek után könnyelműen mondhatnánk, ilyen gárdával nem lehet mellényúlni, az igazi sikert azonban az apró részletek, és a gördülékeny cselekményvezetés hozta meg a filmnek.

A II. világháború idején játszódó történet azzal veszi kezdetét, hogy a tábor vezetője, Karl von Steiner hadnagy (Max von Sydow) felfigyel néhány ügyes játékosra a vegyes nemzetiségű rabok között, majd elhatározza, hogy megszervez egy futballmeccset a rabok és a táborban működő náci katonák között. A játékosok hamarosan megkezdik az edzéseket, a csapathoz egyre többen csatlakoznak, vannak azonban olyanok, akik a nagy ramazurit inkább szökésre akarják felhasználni.

Majdnem így történt – akár oda is véshetnénk rögtön a cím alá, mert jó hollywoodi mintára persze happy end a mozi vége, a valóságot azonban sok helyen elferdíti: a kijevi Dinamo és Lokomitiv játékosaiból összeállított FC Sztart eredetileg 1942. augusztus 9-én másodszor is legyőzte a német légierő katonáiból verbuvált csapatot, a győzelem ára azonban dicsőség helyett munkatábor, elismerés helyett irigység okozta bosszúállás lett.

A kijevi Zenti Stadion előtt 1971-ben szobrot állítottak a munkatáborban elhalálozott játékosok emlékére, tíz évvel később pedig már a legendás Sztart nevét viselte a pálya. Majdnem ezzel egyidejűleg készült el a Menekülés a győzelembe, amelynek legtöbb részletét az MTK Hungária körúti pályáján forgatták: a lepusztult külső ugye eleve adott volt, a modernebb időkre utaló hirdetéseket pedig óriási molinókkal takarták el, így megszületett a tökéletes helyszín.

A John Houston által rendezett 116 perces amerikai film a legismertebb, amely nagyjából bemutatja az 1942-es eseményeket, de nem az egyetlen, merthogy ezen kívül két alig ismert ukrán, a Harmadik félidő és a Halálos mérkőzés, valamint egy magyar és egy amerikai film is ugyanezt a témát dolgozta fel, persze messze nem ekkora szirénával maga mögött.

---- oldal ----

6:3 avagy, játszd újra Tutti (1998)
A legendás partira igen, a körülötte lévő felhajtásra azonban még az is nehezen emlékszik vissza, aki már élt 1953. november 25-én, és mondjuk délután négykor, egy pofa sörrel a kezében kényelembe helyezte magát kedvenc foteljében. Tímár Péter mindezt, és még ettől is többet megmutat a 6:3 avagy, játszd újra Tutti című filmjében; élethűen megelevenedik a magyar labdarúgás legszebb időszaka, a korszak hangulata, az emberek szenvedélyessége, egy kis bohóckodással kiegészítve.

A rendező nem is találhatott volna jobb főszereplőt Eperjes Károlynál, aki magától értetődő természetességgel játssza el a régimódi főhőst, lépéseivel tulajdonképpen egy percig nem hagyja unatkozni a nézőt. Azt mondják, amúgy is rá volt írva ez a szerep, úgyhogy még csak nagyon produkálnia sem kellett magát a nézők kedvéért.

Már mindenki az angol-magyar meccsre készült, amikor valahol a Bakáts téren megjelenik egy magát csak Tuttinak nevező fura szerzet, majd rögtön sokak szórakozását elrontja azzal, hogy előre bekiabálja a gólokat. Hamarosan őrült száguldás veszi kezdetét, Tutti és a jobb családból származó, mégis utcaseprőként dolgozó Helén (Szalay Kriszta) előbb egy közeli kocsmába mennek meghallgatni Szepesi György tudósítását, majd egy élelmiszerboltba és egy rozoga borbélyműhelybe keverednek, de sehol sem tudnak megragadni, mivel Tutti mindenhol tutira megmondja a következő eseményeket.

A rohanás ezután folytatódik, miközben a meccs javában tart, a főhős pedig bárhova téved, egyfolytában kalamajkába keveredik, mindenhol provokátornak vagy elmebetegnek gondolják. A meccs végeredményét csak Tutti tudja, különös személyét azonban az okosok sem tudják mire vélni.

A kilencven perces játékfilm kellemes kikapcsolódást nyújt az idősebb és fiatalabb generációnak, eltekintve a kritikusok által kiszúrt apróbb hibáktól (akkoriban a budapesti utcákon kockakőburkolat volt, és nem aszfalt, vagy a korszerű utcafény helyett még csak izzólámpákkal tudtak világítani), a film hiteles képet fest a régi időkről.

---- oldal ----

Régi idők focija (1973)
Sándor Pál burleszkje a Játszd újra Tuttinál is maradandóbb nyomot hagyott a hazai filmtörténelemben, mi több, mára igazi kultuszt alakított ki maga körül. Kötelező darab még azok számára is, akik amúgy nem szeretik különösebben a labdarúgást, mivel kritikus szemmel nézve fontos darabja a hazai mozi történelmének, és elképzelhető, hogy a képsorok hatására a legkitartóbb fociutálók is valamelyest megszeretik a sportágat.

A történet a harmincas évek Budapestjén játszódik, a főszereplő az a Minarik Ede (Garas Dezső), akinek egyetlen éltetője a labdarúgás, még házasságát is hajlandó lenne feláldozni azért, hogy a Csabagyöngye SC feljusson a legfelsőbb osztályba. A szegény mosodás jól hangzó tervet azonban számtalan akadály nehezíti, a csapat nem dúskál a javakban, így Minarik Ede hamarosan kénytelen lesz megválni a remélt bajnokcsapat játékosaitól.

Kell egy csapat! – ez a film egyik sokat ismételt szállóigéje, amit ma is sok helyen ellőnek különböző kampánybeszédekben, vagy puszta iránymutatásként, de csak kevesen tudják, hogy valójában honnan ered. A Régi idők focija jelentőségét mutatja, hogy a világhírű George Clooney is innen merítette az ihletett a Bőrfejűek (2008) című filmjéhez, az amerikaiak azonban aligha tudják, hogy a valódi sztoriban gömb alakú laszti pattog, és nem tojás…

---- oldal ----

Puskás Hungary (2009)
A 116 perces remekmű ugyan életrajz formájában mutatja be Puskás Ferenc életét, Almási Tamás azonban játékfilmes elemeket is bevetett a hatás fokozásának érdekében. A film részletesen mutatja be a legismertebb magyar kivételes pályafutását, kezdve a kispesti stadiontól egészen a Santiago Bernabéu-ig, miközben megelevenednek a legemlékezetesebb pillanatok.

A főszereplőn kívül megszólal a filmben Puskás Ferencné, Puskás Éva, és az egykori csapattársak, mint Grosics Gyula vagy Buzánszky Jenő. A rendező kérésére olyan nemzetközi ikonok is kamera elé álltak, mint Pelé, Alfredo di Stéfano, Franz Beckenbauer, Raymond Kopa, Sir Alex Ferguson vagy Michel Platini. Minden idők egyik legjobb labdarúgójáról nem is lehetne mást mondani, mint jót, Puskás azonban nem csak a pályán, azon kívül is igazi bajnokként tudott viselkedni: sosem vakították el a sikerek, mindig figyelt barátaira, ha kellett, pénzügyi segítséget nyújtott nekik.

A film egyhangúlag kivívta a kritikusok elismerését, Almási Tamás több díjat átvehetett munkájáért: a 2010-es Magyar Filmszemlén a legjobb dokumentumfilmnek bizonyult a Puskás Hungary, és ugyanitt elnyerte az Ember Judit-díjat valamint az Art Mozi Egyesület kitüntetését. Egy évvel korábban, a Valladolidi Nemzetközi Filmfesztiválon is első helyen végzett.

---- oldal ----

Góóól 1-2 (2005, 2006)
Az Egyesült Államokban azt vallják, egy jó sportfilm elkészítéséhez nem elég önmagában a szakmai pontosság, a cselekményt az élvezhetőség kedvéért muszáj kiegészíteni néhány hollywoodi elemmel. Ezen a ponton sápad el a tántoríthatatlan sportbarát arca, pedig a két tényező aránylag tűrhető összhangban van a Góóól című szériában, amelynek az első két része Magyarországon is nagy sikert aratott.

A történet főleg a fiatalabb generáció számára ismert, a szegény családból származó mexikói bevándorló, Santiago Munez minden vágya, hogy egy nap sikeres labdarúgó legyen, és külföldön szerepeljen. Céljáért áldozatokat is hajlandó hozni, nehéz családi körülményei ellenére szorgalmasan gyakorol, mígnem felkelti az egyik játékosügynök figyelmét. Az első részben Santiago a Newcastle-ban mutatja meg kivételes tudását, az elején még nem igazán tudja kezelni a hirtelen jött népszerűséget, ezért több problémája akad

Hitelesebbé teszi a sztorit, hogy már az első részben több labdarúgó feltűnik a képernyőn: a főhős kalandjai során olyan sztárokkal kerül kapcsolatba, mint Alan Shearer, David Beckham, Iker Casillas, Iván Helguera vagy Zinedine Zidane, mindnyájan kapnak némi szerepet a filmekben, de azért egyikük sem vállalja túl magát.

Az első rész kasszasikere után a Góóól 2 valamivel laposabbra sikeredett, pedig itt Santiago már nem a Newcastle-ban, hanem a Real Madridban szerepel. A főszereplő túl könnyen adja át magát a madridi éjszakának, a végén azonban fejére kerül a glória, miután a BL-döntőben csapata neki köszönhetően tudja megfordítani a meccset az Arsenal ellen. A két rész között alapvetően nincs nagy különbség, a labdarúgók mindennapi élete nagyjából hitelesen van bemutatva, az első a többség szerint eredetibb, a másodikban több a felesleges giccses elem.

---- oldal ----

A menedzser, Katicák, Gracie…
A könnyedebb műfaj kedvelői bizonyára máig emlékeznek arra a tömzsi öregúrra, aki a Katicák, avagy hajrá csajok! című filmben elvállalja a helyi leánycsapat irányítását, és minden létező eszközt bevet annak érdekében, hogy jó eredményeket érjen el. Nem riad el a fondorlatos lépésektől sem, hamarosan új játékossal erősíti meg csapatát, a jövevényről azonban senki nem tudja, hogy valójában nem nő, hanem férfi. A film bővelkedik a komikus jelenetekben, a délutáni ebéd mellé minden korosztály számára bátran ajánlható kikapcsolódás.

A felsoroltakon kívül még számtalan labdarúgással foglalkozó film került a mozik vásznára, elnyerte még a közönség tetszését, a Gracie című amerikai filmdráma, amelyben egy fiatal lány a fiúk között próbálja megállni a helyét, vagy A menedzser, Pelével a szereplők között.