Magyarok az Eb-n

A 2012-es Európa-bajnokság jegyében sorozatot indítunk, melyben kivesézzük a statisztikákat, visszaemlékezünk a legfontosabb pillanatokra és természetesen a részletekben is elmerülünk. A sorozat nyitó részében a magyar válogatott Eb-története kerül terítékre.

Pócza Máté (FFT)
2011. 12. 05. 14:21
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Fontos mérföldkövek az Eb történetében

Európai Nemzetek Kupája néven indították útjára 1960-ban, az elnevezést 1968-ban labdarúgó-Európa-bajnokságra változtatták. 1976-ig a selejtezőket követően csak Európa legjobb négy csapata vett részt a tornán, ez 1980-ban nyolcra, 1996-ban tizenhat csapatra bővült, 2016-tól pedig már huszonnégy válogatott indulhat a döntőben.

A csapatok már a kezdetektől selejtezőkön vívták ki a részvételt, azonban a kijutott nemzetek közül választották a rendező országot. Ez később módosult, és már a selejtezők előtt kihirdették a helyszínt, ami automatikusan biztosította a rendező ország kvalifikációját.

Hol van az már…

A magyar labdarúgás nagy múltra tekint vissza az Európa-bajnokságok történetében, persze csak bizonyos szempontból. Az, hogy a magyar labdarúgó-válogatottat kétszer is Európa legjobb négy csapata között jegyezték – 1964-ben és 1972-ben –, óriási elismerés, pláne a mai „futballsikerek” tükrében.

Ugyanakkor, ha latba vesszük, hogy e két alkalmon kívül többször nem sikerült kijutni az Eb-re, már romlik az összkép. Amióta bővítették a tornán résztvevő csapatok számát, Magyarország egyszer sem tudta kvalifikálni magát, és ez a mostani selejtezősorozatban sem volt másképp.

Így, mint legtöbbször általában, most is marad a múltra való emlékezés…

A legnagyobb Európa-bajnoki sikert első Eb-szereplésén érte el a magyar válogatott, a többek között Albert Flórián, Mészöly Kálmán, Bene Ferenc és Novák Dezső fémjelezte csapat bronzérmes lett 1964-ben. A selejtező oda-visszavágós mérkőzései során Wales (3–1, 1–1), az NDK (2–1, 3–3) és Franciaország (2–1, 3–1) voltak az ellenfelek.

A négyes döntőt Spanyolországban rendezték Dánia, Magyarország, Spanyolország és a Szovjetúnió részvételével. Magyarország a házigazda spanyolokat kapta az elődöntőben, aminek 2–1-es vereség lett a vége. A magyar gólt Bene Ferenc szerezte a 85. percben, ez hosszabbítást ért, döntőt azonban már nem. A harmadik helyért folyó küzdelemben Dániát sikerült 3–1-re megverni, a ráadásban akkor nekünk jött ki a lépés, Novák Dezső duplája (ebből az első tizenegyes) pedig bronzérmet eredményezett.

Másodszor, és egyben (eddig) utoljára 1972-ben sikerült kivívni a részvételt, amikor is „be kellett érnünk” a negyedik helyezéssel. A selejtezőkön Norvégiát (3–1, 4–0), Franciaországot (1–1, 2–0), Bulgáriát (3–0, 2–0) és Romániát (1–1, 2–2; idegenben lőtt több góllal) ejtette ki a magyar válogatott.

Belgiumban rendezték a tornát, Belgium, az NSZK, Magyarország és a Szovjetunió között. Az elődöntőben a szovjetekkel került össze a válogatott, és Anatoli Konykov góljának köszönhetően 1–0-s vereséget szenvedett. A bronzmeccsen Belgium is kifogott Illovszky Rudolf szövetségi kapitány játékosaink, a kétgólos belga vezetésen Kű Lajos csak büntetőből tudott szépíteni az 52. percben, ez a magyar labdarúgás utolsó Európa-bajnoki gólja.

Hogy ki rúgja a következőt és mikor, nem tudni, az viszont biztos, hogy 2012-ben senki, talán majd 2016-ban...

A teljes cikk, amelyben interjút olvashatnak Kű Lajossal, Magyarország utolsó Eb-góljának szerzőjével, a FourFourTwo.hu-n olvasható.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.