A Villarreal háza tájáról érkező hírek alapján délután úgy tűnt, a legnagyobb eséllyel a francia Claude Puel ülhet le a „sárga tengeralattjáró” kispadjára, végül azonban az eddig a klub tartalékcsapatát irányító José Francisco Molinára esett a választást.
Aki ismeri a spanyol labdarúgást, annak nem kell különösebben bemutatni az egykori kitűnő kapus pályafutását, mint játékos éveket töltött el az Atlético Madridban és a Deportivóban, edzőként pedig egészen mostanáig a Villarreal utánpótláscsapatainál dolgozott. Hosszú pályafutása során Molina egyike volt a bajnokság legjobb kapusainak, a spanyol válogatottal részt vett két Európa-bajnokságon és egy világbajnokságon, egyszeres spanyol bajnok, kétszeres kupagyőztes, legnagyobb egyéni elismerése, hogy 1996-ban megnyerte a Zamora-díjat.
Molina összesen 415 meccsen lépett pályára a spanyol élvonalban, és annak ellenére tudott komoly sikereket elérni, hogy az orvosok 2002-ben hererákot diagnosztizáltak nála, emiatt több hónapig kezelésre szorult. Miután visszatért, még évekig kirobbanthatatlan volt a Deportivo kapujából, majd pályafutása végén a Levanténál is alapembernek számított.

Magyar Péter nem vette észre, hogy saját magát ássa el