Olaszország legjobb csatára, 2011

Cavani, Di Natale, Di Vaio, Ibrahimovic, Matri?

Kétnaponta jelentkező sorozatában a FourFourTwo megpróbálja megkeresni az olasz futball 2011-es „legjeit”. A 4. részben a legjobb csatár nyomába eredtünk. Véleményünk szerint az első öt sorrendje így néz ki. De a döntés az olvasó kezében van!

5. Marco Di Vaio (Bologna)

Vannak olyan futballisták, akiknek csodásan indul pályafutásuk, nagy jövőt jósolnak nekik fiatalkorukban, válogatottak lesznek és szerződteti őket egy nagycsapat, majd ott kevésnek találtatnak, hamar egy kis- vagy középcsapatban találják magukat ismét, kiszorulnak a válogatottból is, és akkor mindenki leírja őket. Nem lesz belőlük legendás futballsztár, de szűk pátriájukban mégis népi hős lesz, mert a csúcsról visszazuhanva is teszik a dolgukat sportemberhez illően, nem nyafognak, hanem megtesznek mindent, hogy kiszolgálják közönségüket és kenyéradójukat. Ilyen játékos Marco Di Vaio is, aki pályafutása csúcsán a Juventus és a válogatott csatára volt, majd egy valenciai, monacói és genovai kitérő után immár negyedik éve szolgálja a Bolognát. Tavasszal tíz gólt szerzett a bajnokságban, amivel nagyban járult hozzá a Bologna bennmaradásához (a Juventusnak februárban lőtt két gólja három pontot és személyes jóvátételt is ért), ősszel pedig négy gólt szerzett, ebből három döntetlent vagy győzelmet ért csapatának.

4. Alessandro Matri (Juventus)

A Cagliari üdvöskéjét tavaly télen happolta el a Juventus Szardíniáról, és a sok rossz vétel (Amauri, Toni, Quagliarella – utóbbi hosszú sérülése miatt) után végre kincset talált. Második juvés meccsén azonnal duplázott volt csapata ellen, azt követően eldöntötte a Derby D’Italiát, és a tavaszi 16 meccsen kilenc gólt szerzett. Jól fejelő, finom bokájú, jó szellemű, higgadt befejező csatár, aki őszi hat góljával holtversenyben házi gólkirály Torinóban. Kezében a sorsa, hogy Cagliariból az újjáépülő Juventushoz kerülve Olaszország első számú csatárává váljon.

3. Zlatan Ibrahimovic (Milan)

A svéd klasszis mindent tud a labdával, és ha jó formában van, megállíthatatlan. Nem volt rossz formában 2011-ben, hiszen kulcsszerepe volt a Milan bajnoki címében. Januárban volt leginkább elemében, akkor hat egymást követő meccsből ötön betalált, de márciusban például inkább csak a piros lapokat gyűjtötte, egymást követő két meccsén, a Bari és a Fiorentina elleni is kiállították. Képességei alapján Olaszország legjobb csatára lehetett volna 2011-ben, de csapatát nehéz helyzetbe hozó buta kiállításai miatt magától vette el ezt az esélyt. Az sem tett jót megítélésének, hogy októberben kijelentette, egyáltalán nem szeret már focizni, unja az egészet. Ez persze nem gátolta meg abban, hogy kilencszer megzörgesse a hálót 11 meccsen, és a Milan is boldogan leszurkolt érte nyáron 24 millió eurót, hogy a kölcsönvétel után végleg visszavegye a Barcelonától.

2. Antonio Di Natale (Udinese)

Az Udinesét nyolc éve szolgáló támadó 34 évesen végleg beérett. Nem volt rossz játékos korábban sem, de pályafutása régebbi szakaszaiban mindig azt mondták rá: „Jó, jó, de valahogy nem az igazi”. Di Natale immár „igazi” lett. Kétszer egymás után lett a Serie A gólkirálya, és nem kizárt, hogy idén, egymás után harmadszor is ő fog befutni. A tavasszal a hátán vitte a csapatot, úgy futballozott, mint még soha. Mindig is tudtuk róla, hogy remek technikai tudása van, nagyszerűen csavar, elsőrangú pontrúgásoknál – még ha ez utóbbit a tizenegyeseknél mostanában el is kezdte cáfolni…Tavasszal azonban ennél is több volt, halkszavú személyisége ellenére igazi vezér, és gólpasszokban is jeleskedett. Nagy szívfájdalma, hogy a válogatottnál még úgy sem számítanak rá, hogy élete formájában van és sérülések miatt alig van bevethető csatára Cesare Prandelli kapitánynak.

1.Edinson Cavani (Napoli)

Kétség nem férhet hozzá, hogy a „Matador” az olasz liga legnagyobb hatású alakja volt 2011-ben. Tavasszal egyszerűen ellenállhatatlan volt, 18 meccsen 16 gólt szerzett a Napolival a bajnokságban, és mesterhármast szerzett a Juventus, a Sampdoria, valamint a Lazio ellen is. Nyáron Copa Américát nyert csapatával, és ősszel rövid időre ugyan visszaesett a teljesítménye a Milan elleni újabb mesterhármas után, de cserébe a BL-meccsek során Európában is rangot vívott ki magának, majd három egymást követő meccsen szerzett öt góljával hallgattatta el kritikusait. Nem csupán termelékenysége miatt kezelik már szinte szentként Nápolyban, hanem azért is, mert játékstílusával és személyiségével a futball klasszikus, dicső korszakait idézi. Noha az uruguayi válogatottban csupán harmadik számú csatárnak számít, a piac már többre értékeli Diego Forlánnál és Luis Suareznél: a legfrissebb hírek szerint a PSG 75 millió eurót adna érte, de ezt az ajánlatot élete kockáztatása nélkül aligha fogadhatja el Nápolyban…