Tóth Péter: Evés közben jön meg az étvágy!

Tóth Péter úgy látja, hogy az ősszel kapott gólok kilencven százaléka nem az ellenfél érdemei volt, sokkal inkább egyéni hibák okozták a találatokat.

Bár Tóth Péter balhátvédként van elkönyvelve, annak idején Détári Lajos edzősködése alatt balszélsőként is futballozott. Nos, miután az elmúlt ősszel a sorozatos sérülések miatt szinte állandóan foghíjas volt a hátsó alakzat, így a 34 éves futballista az utolsó fordulókban beállósként segítette a Haladást. A játékos szerint most elsődleges cél a biztos bentmaradás, de mint jelzi: evés közben jön meg az étvágy.

„Egy jó kezdés mindig sokat számít a bajnokságban, nos a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy ez mennyire fontos lett volna. Az első három fordulóban ugyanis nem sok sikerélményünk akadt, háromszor is kikaptunk, a negyedik körben, Angyalföldön szereztünk először pontot. Gyorsan hozzáteszem: játékban és erőnlétben egyaránt felvettük a versenyt riválisainkkal, egyik vereség sem ezen múlott. Sokkal inkább azon, hogy rengeteg egyéni hibát vétettünk, nem túlzok ha azt mondom: kapott góljaink kilencven százalékát egyéni baki előzte meg. Szóval nem úgy kaptuk a gólokat, hogy mint a Barcelona, előtte tizet-huszat passzolt az ellenfél. Aztán a ZTE ellen végre megszereztük az első győzelmünket, fontos siker volt, és bár csak 1–0-ra győztünk, emlékszem, Jakab Csabi kapusedzőnk értékelésében az szerepelt, hogy a zalaiak egyszer sem lőttek kapura. Majd a következő fordulóban idegenben vertük a Fradit, és a Kecskemét elleni hazai iksz, majd a fehérvári, roppant peches vereség után idehaza vertük a Pápát. A ZTE, az FTC, és a Pápa elleni meccsek a szurkolók szemében különlegesek, így talán ezzel a három győzelemmel feledtettük a bajnokság elején begyűjtött vereségeket. A Lombard elleni győzelem után mentünk Újpestre, ahol bár csúfos zakóba futottunk bele, most is azt mondom, tálcán kínáltuk a három pontot a liláknak. Voltak helyzeteink, csak éppen egy kivételével mind kimaradtak. A bajnokság hajrája megint nem sikerült, de a recept sem változott: egyéni hibáinkat könyörtelenül megbüntette az ellenfél, erre jó példa mondjuk a paksi meccsünk. Amire viszont büszkék lehetünk, az a Honvéd elleni idényzárónk. Az elején ugyan megint két gólt ajándékoztunk az ellenfélnek, amivel sikeresen leamortizáltuk magunkat. Azonban felálltunk a padlóról, és a csak kicsikartunk egy ikszet. De az ezt követő két Magyar Kupa-meccsen sem vallottunk szégyent, hiszen a fehérvári 1–0-s vereség ledolgozható lett volna, ráadásul a visszavágón megvoltak a helyzeteink, de két-három lehetőségből sem tudtunk betalálni.„

Fotó: Baróczi János

A teljes cikk ITT olvasható.