Ha valaki nem ismeri, és összeveti a korát – harmincnégy éves -, valamint a kétszáz NB I-es meccset, akkor talán még elégedetlenkedik is egy kicsit. De, mint mindennek, természetesen ennek is megvan a maga oka…
Elég korán bekerültem az NB I-be, és így valóban lehetne több, sokkal több élvonalbeli mérkőzésem, de sok évet külföldön játszottam, gyakorlatilag a karrierem felét. Ez a magyarázat. Egyébként azt gondolom, hogy egy játékost nem a mérkőzések száma minősít, hanem a mindenkori formája. Valamint az, hogy az edzéseken hogy készül, milyen példát mutat a fiataloknak, és ez vonatkozik az öltözőre, illetve a magánéletre is. Én elégedett vagyok ezzel a kétszázzal is, mert hiszem, hogy nem a számok, hanem a minőség számít.
Hol volt jobb, itthon vagy külföldön?
Jelenleg nagyon jól érzem magam itthon, mint ahogy Győrben is remekül megvoltam. Összességében, azért külföldön jobb. Jobbak, profibbak a körülmények, sokkal inkább futballistának érezheti magát ott egy játékos. Ugyanakkor, azt a fajta személyes szeretetet, amit az ismerősöktől kapok, azt csak úgy lehet elérni, hogy hozzájuk közel futballozom, és közel is élek. Így tudjuk kifejezni, hogy összetartozunk. Győrben is így volt, de itt Pakson még inkább!
Lesz háromszázadik?
Szerintem nem. Legalábbis már nem az élvonalban. De soha nem tűztem ki ilyen célokat. A legfontosabb az, hogy mindig a maximumot hozzam ki magamból. Ha ez kettőszázötvenre lesz elég, akkor annyira, de ha többre, akkor arra nagyon büszke lennék!
origo.hu
Szívszorító, ahogy a szegedi sztársebész az utcán segít a rászorulóknak
