A 26 éves Nagy I. Gábor az ősszel tíz bajnoki meccsen – ebből kilencszer kezdőként – kapott lehetőséget Aczél Zoltántól, gólt nem szerzett. A tíz mérkőzés persze több is lehetett volna, hiszen a nyolcadik fordulóban a Videoton otthonában 1–0-ra elbukott meccsen – amikor a 91. percben a semmiből jött Vaskó fejese – súlyosan megsérült a futballista, ezért hét összecsapást is ki kellett hagynia, és csak a november 19-i, hazai Pécs elleni 0–0-ás meccsen tért vissza.
„Nekem és a csapatnak is volt már jobb szezonunk, és biztos vagyok benne, hogy lesz is. Remélem, hogy tavasszal elindulunk felfelé. A nyári felkészülésem közel sem volt ideális, három csapatnál is edzettem. Az MTK-nál kezdtem, majd a Siófok következett, végül a Balaton-partjáról tértem haza Szombathelyre. Ennek megfelelően a csapathoz hasonlóan én sem kezdtem jól az idényt, a Hali három vereséggel rajtolt, a negyedik körben, a Vasas otthonában szereztünk először pontot. Ez a rajt bizony visszavetette a csapatot, érdekes, a korábbi években is rendre beragadtunk a rajtnál. Nekem sem ment a játék, de az ismert nyári hercehurcám miatt a szakmai stáb türelmes volt velem, és a türelem meghozta a gyümölcsét. Szépen elkezdtük gyűjtögetni a pontokat, elindultunk felfelé, megkezdtük a felzárkózást, nekem is jobban ment a játék, aztán sajnos Székesfehérváron súlyosan megsérültem és csak a 16. fordulóban, a Pécs ellen térhettem vissza. Pedig én is úgy éreztem, hogy valóban kezdett jól menni a foci, mint említettem, a szezon elején nem voltam elégedett a teljesítménnyel, de pár meccs után már határozottan javult a játékom, erre tessék, beütött a krach.„
