A Leverkusen ellen idegenben kétszer is hátrányból felállni nem egyszerű mutatvány. Hogy sikerült?
Hatalmas lelki erő kellett hozzá! Már a leverkuseni kiállítás előtt is mi nyomtunk, mi voltunk fölényben, mi irányítottuk a játékot. Az egyenlítő gólunkat nem a véletlennek köszönhetjük, komolyan megdolgoztunk érte.
A második egyenlítő gól nem jöhetett volna létre, ha nincs a pályán Hajnal Tamás. A beállítása előtt milyen utasításokat kapott az edzőjétől, Bruno Labbadiától?
Mivel emberelőnyben voltunk, az volt a feladatom, hogy a két csatár mögött, az irányító poszton „forgassam a játékot”, tegyem ki a szélre a labdát, próbáljunk az ellenfél védelme mögé kerülni és onnan veszélyes beadásokkal helyzetbe kerülni. Labbadia elmondta azt is, hogy nekem is fel kell érnem a kapu elé.
Ha ezt nézzük, hogy középről ívelt a kapu elé a gól előtt, akkor csak részben felelt meg az elvárásoknak…
Mindenesetre megpróbáltam a lehető legjobb teljesítményt nyújtani és örülök, hogy segíthettem a csapatomat, hogy négy bajnoki vereség után végre pontot szerezzen.
A 79. percben állt be és 10 perc múlva az előkészítéséből született a Stuttgart egyenlítő gólja. Hogyan értékeli a saját teljesítményét?
Soha nem szeretem osztályozni a saját játékomat, nem szoktam értékelni a saját teljesítményemet. Aki ismer, tudja, hogy mindig a helyén kezelem a sikereimet. Örülök, hogy a Leverkusen ellen egy kis pluszt hozzá tudtam tenni a csapat teljesítményéhez. Főleg mentálisan jelentett sokat a csapatnak, hogy a négy gyengébben sikerült találkozónk után megszakadt a rossz sorozatunk.
Szerdán Német-kupameccs a Bayern ellen. Kezdő lesz?
Ezzel nem foglalkozom. Az edzéseken maximálisan odateszem magam, megpróbálom meggyőzni az edzőmet, hogy számítson rám.
A Bayern nincs csúcsformában.
Igen, mintha kicsit beragadt volna a tavaszi rajtnál. Hatalmas nyomás nehezedik a játékosokra, állandó eredménykényszerben játszanak. Lehet ennek ránk nézve pozitív és negatív hatása is. Majd meglátjuk, hogy alakul…!
(fotó: bundesliga.de)
