Mikor sérült voltál és nélküled győzött a csapat, akkor is hangsúlyozta a kapitány, hogy szereti a játékodat és „még a Szalai nagyon kell”.
Nem hiszem, hogy azért hívott meg, mert annyira szeret...! Remélem, eddig mindig olyan teljesítményt nyújtottam, amivel kiérdemeltem a meghívót.
Arra számítottál, hogy a sérülésed után ilyen gyorsan megtalálod a régi formád?
Ebbe bele se gondoltam, időm sem volt rá, gyorsan bekerültem a mély vízbe. Az egy éves rehabilitációs időszak alatt sem estem kétségbe. Így utólag azt mondom, hogy olyan.
Mainzban mi az elvárás?
A bennmaradás volt az alapvető cél. A nagyon fontos hétvégi győzelemmel megszilárdítottuk a helyünket a tabella középmezőnyében. Meglátjuk, hogy utána hogy alakul a sorsunk. Ha elkapunk egy jó szériát, megint meglephetünk mindenkit.
És a válogatott? Sokan vagytok a csatárposzton... Szabics, Németh, Priskin…
Nem az én feladatom, hogy eldöntsem, hogy álljunk fel. Nyilván én minél többet és minél jobban akarok játszani. Mainzban kilencen vagyunk csatárok, szóval, a versenyhelyzet nekem nem újdonság.
A klubod nem egyeztetett a kapitánnyal, hogy maximum hány percig játsszasson?
Erről szó sem volt és részemről is zöld a lámpa!
