Yaya Tourénak Ronaldo a példaképe

Interjú az Manchester City elefántcsontparti sztárjával.

Vissza tudsz emlékezni arra, amikor gyerekkorodban elkezdtél focizni Elenfántcsontparton?

Igen, Elefántcsontparton, egy Abidjan nevű városban történt, én pedig Bouake-ben születtem. Apám a gazdasági fővárosban, Abidjanban dolgozott akkoriban, odaköltöztünk és azt hiszem, ott kezdtem el focizni is.

Milyenek voltak akkoriban a meccsek? Sokan és sok korosztályból játszottak akkoriban a pályákon?

Mi a barátainkkal játszottunk, csak baráti meccsek voltak. Mivel amikor az embernek születésnapja volt, vagy Karácsony közelgett, a családtól mindig labdát vagy ilyesmit kapott az ember, valamit, amivel játszani tudott. Úgy emlékszem, hogy amikor fiatalabb voltam és akartam valamit, mindig azt mondtam apámnak: egy labdát szeretnék. Amikor öt, hat, hét évesek voltunk mindig együtt játszottunk, mert ezek voltak azok a pillanatok, amelyeket az ember leginkább élvezett.

Mennyi idős voltál akkor, amikor rájöttél, hogy elég tehetséges vagy a fociban?

Amikor nyolc éves voltam és iskolába jártam, a szünetekben mindig volt egy kis időnk, tíz-tizenöt percünk, ekkor játszottunk a barátaimmal, mindannyian, együtt, nagyon jó volt. Ekkor kezdtem rádöbbeni, hogy jó vagyok fociban. Mindig boldoggá tudtam vele tenni az embereket, és azt hiszem, ez volt az a momentum, amikor elkezdtem élvezni a focit.

A pályán sok pozícióban tudsz játszani. Milyen poszton játszottál gyerekként?

Amikor kölyök voltam, csatárt, mindig csatárt. Minden afrikai gyerek, minden focista, amikor fiatal, labdát akar érinteni és gólt rúgni: hősök akarnak lenni. Mindig csatárt játszottam, amikor fiatalabb voltam, mindig is élveztem ezt.

Kinek a helyébe képzelted ekkor magad?

Nagyon hosszú ideig a Barcelonát követtem figyelemmel, ezt a fantasztikus csapatot. Ekkoriban Ronaldo volt a példaképem, ha emlékszel rá, ő volt az, aki megszerezte a labdát a középpályán, végigvezette a pályán és egy fantasztikus, csodás gólt lőtt. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor ráébredtem, hogy a futball milyen nagyszerű, és hogy az ember, ha keményen dolgozik, a világ legjobbjai közé kerülhet. Úgy gondolom akkoriban Ronaldo egy fantasztikus, hihetetlen képességű játékos volt.

Emlékszel az első meccsre, amit élőben néztél meg?

Igen, két iskola játszott egymással. Az én iskolám délen volt és egy nyugati csapattal játszottunk barátságos meccset. Volt egy kupa, amit a döntőben meg lehetett nyerni és elég nehéz meccs volt. Emlékszem egy barátomra, akivel nagyon közeli kapcsolatban voltunk akkoriban, ő volt az, aki a győztes gólt rúgta, így megnyertük a kupát.

Amikor gyerekek voltatok, testvéred, Kolo és közötted mennyire volt versengés a pályán?

Kolo egy fantasztikus fickó. Ő egy jó ember, keményen dolgozik és mindig a legjobb formáját nyújtja. Számomra ő a példakép, és mindig is segített nekem. Emlékszem, mikor nehéz helyzetekben voltam, akár Belgiumban, vagy később Ukrajnában, mindig felhívott és beszélgetett velem, és mindig jó tanácsokkal látott el. Számomra ő nagyon fontos.

Volt még valaki, aki nagy hatással volt rád vagy tanított téged focizni?

Igen, Jean Marc Guillou. Ő volt az, aki elhívott az Akadémiára és ott tanultam meg focizni. Ő nagyon fontos volt nekünk.

A válogatottban milyen a hangulat, amikor a játékosok visszaérkeznek a különböző országokból, ahol idegenlégiósként szolgálnak?

Hihetetlen érzés, mert régen sokukkal együtt játszottunk. Gervinho, én, Salomon Kalou, Emmanuel Eboue; egy csomó játékos együtt játszott ugyanazon az akadémián. Amikor összejövünk, hogy a válogatottban játsszunk, az hihetetlen dolog, mindig nagyon élvezzük. Mindig körbeüljük az asztalt és a régi időkről beszélgetünk, amikor kicsik voltunk.

Ki a csapat bohóca, aki mindenkit megnevettet és mi a te szereped?

Egy csomó fantasztikus srác van a csapatban. Mindannyian imádjuk Eboue-t, ő mindig nagyon vicces, de mindannyian nagyon jó fejek. Van néhány tapasztalt róka a csapatban, de ha Gervinho-t, Tiote-t nézzük, ők mind fiatalok. Mindannyian jó srácok. Ők még csak most fejlődnek és segítségre van szükségük. Drogba, Kolo, én, Zokora: mi már régóta vagyunk a válogatottban. Azt hiszem, nekem ez már a nyolcadik évem, a bátyámnak a tizedik vagy tizenkettedik. Drogba-nak is. Már régóta itt vagyunk, és amikor a fiatalok jönnek, megpróbálunk segíteni nekik.

Vannak olyan dolgok, amiket játszani szoktatok, hogy egy kicsit lazítsatok a meccsek között?

Pingpongozunk, játszunk a Playstation-ön, ilyesmi. Vagy kártyázunk, TV-t nézünk, meg focimeccseket.

Ki a pingpong királya?

Sokan. Drogba fantasztikus játékos, Eboue is és a bátyám is jól játszik.

Dalokat szoktatok a buszon énekelni? Ki vezeti az éneklést?

Eboue nagyon sok dalt ismer. Nagyon jól énekel és fantasztikus srác. Mindig vigyorog – nagyon jó fej srác mindenkivel.

Láttad már az új Elefántcsontpart mezt, amelyet Ernest Dükü tervezett?

Igen, fantasztikus, Ernest egy hihetetlen tehetség. Imádom a mezt.

Mit jelképeznek az elefántok, amelyek ikonikus szereppel bírnak, számodra és az elefántcsontpartiaknak?

Az elefántok nagyon fontosak az országunk számára. Ez a logó, az elefántokkal, azt jelenti: erősek vagyunk együtt és keményen dolgozunk a sikerért. Az elefántok masszív állatok, nagyon erősek és hatalmasak. Amikor meccsekre, kupákra megyünk, mindent meg kell tennünk azért, hogy sikeresek legyünk, erősnek kell lennünk, mint az elefántoknak. Az országom számára az elefánt egy fontos szimbólum. Ez a logó képvisel mindent az hazámban.

Kik a kedvenc zenei előadóid?

A Dél-Afrikai Lucky Dube, aki sajnos már nem él, de fantasztikus énekes volt. Hihetetlen előadó volt, rengeteg jó számmal. Bob Marleyt is szeretem. Kedvelem a Will Smith filmben elhangzott Redemption Song című számot.

Mi a véleményed Elefántcsontpart zenéjéről?

Néha hallgatok hazai zenét, van egy nagyon jó előadónk, Gadji-Celi, aki a nemzeti válogatott kapitánya volt, mielőtt énekes lett. Az ő csapata nyerte meg 1992-ben az Afrikai Nemzetek Kupáját. Írt egy nagyon jó dalt a csapatnak: Victoire Des Elephants.

Szeretsz úgy készülni a meccsekre, hogy zenét hallgatsz?

Nem, nem hallgatok semmit a játék előtt. Alszok inkább, hogy a lehető legerősebb legyek és tudjak koncentrálni a játékra. A játék után alig várom, hogy a családommal legyek. Ha nyerünk, ha nem, alig várom, hogy a gyerekeimmel legyek.

Ha elveszítetek egy játékot, hallgatsz valamilyen különleges zenét?

Nem nyerhetsz mindig. Néha vannak csalódások az életünkben, de ha nyerünk, ha veszítünk, optimistának és pozitívnak kell maradnunk.

Interjú és fotó: Puma