A Vasas tönkretételének megdöbbentő krónikája – a teljes történet

Kóklerek és szélhámosok vándorlása a Fáy utcába az elmúlt négy évből.

Amióta Jámbor János tulajdonos 2008 decemberében távozott az angyalföldi egyesülettől, Káosz Kapitány az úr a Fáy utcában. A Vasas SC vezetése a 2008. december 16-i elnökségi ülésen úgy döntött, hogy megvásárolja Jámbor cégeitől a futballcsapat 75 százalékos tulajdonrészét, amivel a csapat 100 százalékos tulajdonosává vált. Tőkeerős befektetőkre azonban szükség volt, mert a klub nem tudta egyedül működtetni a futballcsapatot, és önjelölt megmentőemberekből nem is volt hiány.

Már 2008 novemberében jelentkezett az első „komolynak tűnő” befektető, az észak-amerikai ligában, az MLS-ben szereplő Kansas City Wizards tulajdonosi körének tagja, az egykor Győrben futballozó, egyébként amerikai állampolgár Vermes Péter. Egy alkalommal a csapat edzését is megtekintette, a sajtóban pedig beharangozták, hogy a Kansast is finanszírozó pénzügyi csoport finanszírozza majd a Vasas működését. Ám ez volt az utolsó alkalom, hogy hallatott magáról Vermes, majd nyom nélkül eltűnt a magyar futballból.

A 2009-es év elején már az olasz Siena tulajdonosi köre hitegette a piros-kék drukkereket. Nyilvánosságra hozott hivatalos szándéknyilatkozatában a Siena hathónapos együttműködést ajánlott az angyalföldieknek, és 90 százalékos tulajdonrészre tartott igényt. Markovits László, a Vasas SC ügyvezető elnöke többször is tárgyalt az olaszokkal, mindig bizakodva érkezett vissza ezekről a tárgyalásokról, de sem januárban, sem februárban nem írtak alá semmit. Persze az időhúzásnak – utóbb kiderült – logikus okai voltak: az olaszok arra játszottak, hogy a télen a harmadik helyen álló csapatnál a tavasz végére elfogy majd az elnökség által összeszedett pénzecske, így a szezon végén olcsóbban megszerezhető a futballcsapat, továbbá ha őrzi jó helyét az együttes, akkor a játékosok a nyáron jó áron értékesíthetőek, ami pedig már az olaszok zsebébe vándorolhat. Ebből az üzletből sem lett semmi, így befektető híján a Vasas Futball Club Kft. tulajdonjoga teljes egészében visszaszállt a Vasas SC-re.

Még ugyancsak 2009 tavaszán milliárdos olajvállalkozókról – annyit lehetett sejteni róluk, hogy állítólag orosz háttérrel bíró osztrák cég – terjedt el, hogy életük fő célja megmenteni a Vasast. A közvetítő Markó Gábor volt. Májustól augusztusig róluk szóltak a hírek, de konkrét esemény mindössze annyi történt, hogy június 30-án a Vasas SC elnöksége jóváhagyta a Vasas SC a labdarúgócsapatot működtető gazdasági társaság értékesítéséről szóló adásvételi tervezetet, mondván, hogy júliusban majd jön a szerződés végleges aláírása. Aztán kezdődött a szokásos színjáték: a befektető haladékot kért. Majd egyszer csak jött a nagy hír – nem mindennapi látványosság közeleg, talán gyógyítandó a korábbi pofára esések okozta fájdalmat a közönség lelkében – augusztus 21-én, a Ferencváros elleni meccs során a kezdőkörben lesz az ünnepélyes aláírás. Nem lett…Állítólag a hat céget tömörítő befektetői csoport tagjai összevesztek, majd úgy eltűntek, mintha soha nem is léteztek volna.

2009 novemberében jött az újabb „megmentő”, egy luxemburgi bejegyzésű svájci-olasz befektetői csoport, amely már a szerződés aláírása előtt feltételeket szabott: azonnal követelték, hogy a csapattól távolítsák el a nagyon népszerű és sikeres edzőt, Mészöly Gézát, és saját jelöltjüket, az olasz Giovanni Dellacasát ültessék a helyére. Mindezt úgy, hogy csak előszerződést írtak alá a felek a 99 százalékos tulajdonrész megvásárlásáról. Az Adriano Coppa által képviselt befektetőjelölt azonban sem az előzetesen megjelölt időpontig, 2010. január 15-ig, sem a kitolt február 15-i határidőig nem írta alá semmit, a Vasas SC február közepén pedig már elállt az üzlettől a nyilvánvalóan komolytalan partner miatt. Csak az olasz edző maradt…Azóta Adriano Coppa fogadási csalás miatt már börtönben ül, és lecsukták már Olaszországban az akkor a Vasas szakmai igazgatójának kinevezett korábbi Serie A-játékost, Mauro Bressant is.

Markovits László kénytelen-kelletlen újabb maratoni tárgyalás-sorozatokba kezdett, majd örömmel újságolta 2011 januárjában, hogy nagy nehezen sikerült egy komoly vevőt találnia a Híd Akvizíciós Zrt.-t vezető Faragó Attila személyében. Markovits nem győzött eléggé hálálkodni a sors kegyéért, el is mondta, hogy rengeteg szsal llett jópofiznia, ami nagyon megalázó volt, de jól megfontolt döntést hoztak azzal, hogy a futballcsapatot Faragó kezébe adták. Csak halkan kérdezzük: mi lett volna, ha nem megfontolt döntést hoznak?...Sokkal rosszabb aligha. Faragó Attiláról az első pillanattól kezdve azt gondolják a Vasas-hívek, hogy egy pókerarcú kókler, akinek indítékai megfejthetetlenek a Vasas megvásárlásával kapcsolatban. Különösen úgy, hogy a Vasassal csaknem egy időben az NB II-es Nyíregyházát is megvette, amit azon melegében azonnal szét is vert, a használható játékosokat azonnal továbbpasszolva a Pécsnek. Senki sem tudja, mi haszna van Faragónak abból, hogy 99 százalékos tulajdonosa lett az angyalföldi csapatnak, hacsak az nem, hogy reklámozhatja cégét, hiszen a Vasas a nevébe is felvette a Híd szót. Mindenesetre amióta Faragó megérkezett a piros-kékekhez, még jót nem lehetett hallani a csapat háza tájáról. Szinte az első percektől kezdve pénzügyi gondokról, fizetéscsúszásokról lehetett hallani, a nyáron pedig ahelyett, hogy erősödött volna a keret, csak gyengült. A csapat meghatározó játékosai Ferenczi Istvánnal az élen távoztak, de az igazi feketeleves most télen jött, amikor a Vasas lényegében minden használható játékosát eladta, felmondta a légiósok albérletét, és az első tavaszi meccsen olyan csapattal állt fel, hogy a játékosok többségét még az ősvasasosok sem ismerték fel. Nem is beszélve arról, hogy az ügyvezető igazgatói székbe ültetett Kovács Ágnesről sem tudta senki, kiféle-miféle, hogy került egyáltalán egy futballklub élére és látott-e már labdát életében?

Nem csoda, hogy Markovits László kilátásba helyezte azt is, hogy az anyaklub visszaveszi kebelére a futballklubot, viszont akkor amatőr csapatként a másod- vagy harmadosztályban szerepelve, és ma már ott tartunk, hogy Faragó Attila is teljes gőzzel új befektetőt keres, nyilván kivette már azt a pénzt a Vasasból, ami kivehető volt. Mert bele nem sokat tehetett, ha figyelembe vesszük a következő tényeket: a játékoskeretet szétzavarták, lényegében most nincs NB I-es szintű játékosa a Vasasnak. Komjáti András és Marijan Vlak edzőnek is tartozik az egyesület, ha azt nem rendezi, fordulóról fordulóra pontlevonással kell számolnia. A játékosok felé öthónapos tartozása van a klubnak, a Győr elleni bajnoki előtt félő volt, hogy sztrájkba lépnek, és ki sem állnak a játékosok. Közben a Vasas utolsó előtti a tabellán, és vajmi kevés esélye van a bennmaradásra.

De morálisan még mélyebben van a klub, mint a táblázaton. Mi várható egy olyan egyesülettől, amelynek „team menedzseri” székében az a Gál László ül, akinek tevékenységét soha sehol nem kísérte áldás, az a Faragó Attila az ügyvezető is, akinek rövid, futballban töltött szerepvállalásának számláján máris ott egy futballklub szétverése, és aki minden műsorba elmegy, hogy pókerarccal előadja, a Vasasnál minden rendben van? Az már csak komédiába illő epizód, hogy a technikai vezető kikkel és miért verekszik az öltözőben?

Ebben a helyzetben természetesen senki nem vehette komolyan a néhány héttel ezelőtti sajtótájékoztatót, amelyen a német megmentetőt, Alfredo Demianit jelentette be a Vasas, aki azóta persze már le is lépett a színről, sőt perelni készül a Vasast presztízsvesztés okozása miatt.

Most ott tartunk, hogy nincsenek játékosok, omladozik a stadion (amelyben meg nem erősített értesülésünk szerint hetek óta nincs sem meleg, sem hideg víz és wifi) kiesőhelyen áll a csapat, pontlevonásoknak néz elébe, és az MLSZ fegyelmi bizottsága kizárta a klubot az átigazolásokból. Nem csoda, hogy a szurkolók lélegzetvisszafojtva várják, hogy az új jelölt, a HunGast lépjen nyáron valamit, mások pedig Jámbor Jánosnak könyörögnek, hogy térjen vissza.

Tudjuk, unalmas már mindig azzal jönni, hogy ha szegény Illovszky Rudi bácsi ezt megélhette volna…(vajon ma a Vasas háza táján hányan tudják, ki volt ő?), de akkor is! Rudi bácsi is látott csuda dolgokat élete végén (egyszer például el is siratta a szurkolókkal a Vasast), de ami most van, az még neki is megfeküdné a gyomrát.

Mikor csap már végre valaki egy nagyot az asztalra Angyalföldön?