A délelőtti jó idő ellenére a mérkőzésre sajnos megérkezett az eső, így meglehetősen csúszós füvön kezdődött a találkozó. Majdnem baj is lett ebből rögtön, már az első percben egy indítás megcsusszant a talajon, és Jaime Siaj Romero zicccerben törhetett Wittner Máté kapujára, szerencsére ő sem tudott azonban gyorsan haladni, és a kapura lövés pillanatában Spandler Csaba remek ütemben tudta becsúszva szerelni. Szöglet szögletet követett, két perc után már 3:0 volt a szögletarány a spanyolok javára. A Real Madrid hamar tudatosította mindenkiben, hogy győzni érkezett a mérkőzésre.
Spandler Csaba az első percben még a nagy mentéssel hívta fel magára a figyelmet, a 10. percben azonban már a másik kapunál jeleskedett, méghozzá góllal! Vallejos Dominique ívelt be a bal oldalról ballal egy szabadrúgást 25 méterről, támadóink és a Real kapusa, Caba nagy harcot vívott a labdáért, de senki nem tudta megszelídíteni azt a levegőben, és a lepattanót a tökéletesen helyezkedő belső védőnk a félig üresen maradt kapuba fejelte. Spandler góljával 1–0 ide!
Mintha csatárvér csörgedezett volna ma belső védőink ereiben, négy perc múlva Spandler védőtársa, Lorentz Márton kerülhetett volna helyzetbe, Vallejos a bal oldalon jó ütemben ugratta ki, de Caba kapus egy pillanattal előbb érte el a labdát a tizenhatos vonalán, és menteni tudott.
Nem játszottunk rosszul a mezőnyben, a Real nem tudta egyértelműen uralni a játékot, noha némileg kezdeményezőbb volt. Ezért a ritkuló esőben kicsit hidegzuhanyként hatott, hogy a 18. percben – azt kell mondani, talán váratlanul – egyenlített a fehér mezes csapat. Miquel Angel a jobb oldalról végzett el szögletet, a csapatkapitány, José León pedig a védők gyűrűjében a kapu jobb oldalába fejelt (1–1).
A 21. percben nagyot sóhajthattunk, mert csaknem a vezetést is átvették a madridiak: az ellenfél legnevesebb játékosa, Enzo Zidane, a „nagy” Zidane fia ment el a jobb szélen, beadását pedig épphogy mellé rúgta Agoney González Pérez.
A 25. percben Tóth Márk a Panathinaikosz elleni meccs után ismét hőssé válhatott volna, mégsem tudta megkoronázni tettét: sikeresen megzavarta a spanyol kapust, az ötösön sikerült megszereznie a labdát, de nem tudta gólra váltani a hihetetlen lehetőséget, a labda elakadt Cabában, majd az addigra keletkezett tumultusban már megszűnt a gólhelyzet. Nagyon nagy kár érte, hatalmas lehetőség volt.
Majdnem ugyanekkora lehetőség adódott négy perc múlva: Tóth László ragyogó kiugratást kapott az előtte két jó cselt csináló Büki Baltazártól a tizenhatoson belül, középen, de nem tudtunk élni az újabb eséllyel, Tóth a kapusba lőtte a labdát.
A 34. percben viszont már sikerült a hálóba találnunk, a gólhoz hasonlóan bal oldali szabadrúgás után Tóth László csúsztatott a kapuba, de a nagy örömbe villámként hasított a partjelző zászlója…les miatt érvénytelen volt a gól, maradt az 1–1.
A közönség háborgott, és négy perc múlva bizony megint volt rá oka: Zsótér Donát mesterien csinált meg egy finom cselt a büntetőterületen belül, húzott volna még egyet a labdán, amikor akasztották hátulról, az egyértelműnek tetsző szabálytalanság ellenére azonban nem ítélt büntetőt Fábián játékvezető.
A második félidő némileg álmosabban indult a lüktető első félidőnél, a hetedik percig nem is volt helyzet, akkor Zsótér 18 méterről ballal megpróbálta, nem volt rossz, de fölé ment.
Az 56. percben a Real került nagy helyzetbe, Agoney González kapott jó labdát a jobb szélről középen, de hét méterről leadott lövésébe még bele tudtak vetődni a védők.
A két kapu előtt nagyjából egyenlő számban adódtak említésre méltó események, a 60. percben Tóth László futott meg a jobbszélen, bent várta a labdát Vallejos, Tóth inkább kapura lőtt 16 méterről, a csereként a szünetben beállt Alexandro kapus azonban védett.
Míg a mi helyzetünk kimaradt, a Real a 62. percben betalált: egy jobbról érkező beadást közelről, három méterről gólra váltott Agoney (1–2).
A kapott gól után változtatott a szerkezeten Mózner János vezetőedző, a középpályás Büki helyett pályára küldte a csatár Vincze Viktort, és Tóth Márk helyére a 16 éves Németh Erik is beállt.
Ha nem is a cserének köszönhetően, hanem a ma már jól bevált szabadrúgás-variációk révén sikerült is egyenlítenie a Videoton Puskás Akadémia csapatának a 69. percben. Mint az első gólnál, ismét Vallejos ívelt be szabadrúgást balról, a Panathinaikosz ellen is betaláló középhátvéd, Lorentz Márton pedig a kapuba fejelt! (2–2)
Újabb gól nem esett, így igazságosnak nevezhető döntetlen született.
A talán majd sok mindenről döntő tizenegyesrúgásokat a Real Madrid nyerte 2–1-re.
PUSKÁS-SUZUKI KUPA, A csoport
Videoton Puskás Akadémia–Real Madrid 2–2 (1–1)
Felcsút, 1200 néző. Vezette: Fábián Mihály
Videoton Puskás Akadémia: Wittner – Baksa, Lorentz, Illés, Spandler – Fényes, Büki (Vincze, 66.) – Tóth L. (Molnár, 78.), Zsótér (Szelei 61.), Vallejos – Tóth M. (Németh, 66.)
Real Madrid: Caba (Alexandro, a szünetben) – Francisco, Vicente, León, Mario (Felipe, 58.) – Enzo Zidane (Álvaro), Pablo Iglesias, Javier Munoz, Miquel Angel, Agoney (Berna 74.) – Jaime
G: Spandler (10.), Lorentz (69.), ill. León (18.), Agoney (62.)
Sárga lap: Javier Munoz (55.)
fotó: puskasakademia.hu
