Nagyon elkaptátok a ritmust…
Igen, az utóbbi hét meccsen nem kaptunk ki, legtöbbször nyertünk. Folyamatosan távolodunk a kieső helyektől, jelenleg 14. helyen állunk. Egyelőre minden szép és jó. Nem panaszkodom!
Hogy ment a beilleszkedés? Nyolc új játékost vett télen a klubod.
Igazából nem volt időnk ezzel foglalkozni, mert menet közben kellett mindent megoldanunk. A srácok befogadtak, de erre is számítottam, szóval nem csináltam ebből nagy ügyet.
Volt valamilyen beavatási „szertartás”?
Volt bizony! Énekelnünk kellett valamit a többiek előtt. Én a Tankcsapdától a Mennyország Touristot választottam. Egész jól lement…
Hogy tetszik a francia stílus?
Eddig nagyon! Nem annyira a taktikát helyezik előtérbe, mint például az olaszok. Hatalmas szívük van a futballhoz, mennek előre, lelkesen támadnak. De fizikailag, főleg a rengeteg színesbőrű játékos miatt nagyon felkészültnek kell lennünk. És nagyon kiegyenlített a mezőny: csak 2-3 pont választja el egymástól a csapatokat. Nincsenek nagy különbségek.
Azon a poszton játszol, ahol mindig is szerettél volna.
Középső középpályást játszat velem az edzőnk, Marco Simone, de ha úgy alakul és mondjuk „Ludo” (Ludovic Giuly – a szerk.) már nem bírja végig a meccset és cserét kér, akkor rendszeresen kivezényel a jobb oldalra. Szerencsére ez sem probléma, Olaszországban ezt is megtanultam.
Hiányzik Olaszország?
A barátok, haverok persze, de velük úgyis tartom a kapcsolatot. Rendszeresen beszélünk telefonon. És nyolc év, azért nem múlik el nyomtalanul az ember életében.
Érdekel még a Sampdoria?
Igen, drukkolok a srácoknak, hogy jussanak vissza az első osztályba, mert ez a céljuk. Tényleg, mit is játszottak? (2-0-ra nyertek – a szerk.) Na, az osztályozós helyre még odaérhetnek. És oda is fognak.
Mit szólsz Németh Krisztiánhoz? Annyiban hasonlítotok, hogy mindketten mély gödörből voltatok, de most kezdtek kimászni belőle.
Nagyon örülök, hogy jól alakulnak a dolgai. Gyakran beszélünk, igazán megérdemelte, hogy végre valami jó történjen vele. A holland stílus úgy néz ki, hogy fekszik neki. A futballkarrier legtöbbször hullámzó. Most a francia másodosztályban játszom, ugyan én is érzem, hogy lehetnék magasabban jegyzett bajnokságban, de azért boldog vagyok, mert nagy hagyományokkal bíró klub játékosa vagyok és része leszek egy fontos projektnek. A Monacónak komoly tervei vannak. Jövőre feljutunk, és utána még erősebbek leszünk az első osztályban. Egy világhírű klub felvirágoztatásában részt vehetek és ezért nagyon boldog vagyok.
