Vlahosz úr, hogyan emlékszik vissza Puskás Ferencre?
Óriási hálával. Szinte mindent neki köszönhetek, hiszen ő tett be a nagycsapatba, és nála lettem stabil játékosa az együttesnek. Bizalmat szavazott nekem, és ezt soha nem fogom tudni neki meghálálni. Nagyrészt neki köszönhetjük azt is, hogy elértük azt a félelmetes sikert, a BEK-döntőbe jutást, ami a karrierem legnagyobb sikere. Lassan ötven éve a futballból élek, és mondhatom, hogy szinte mindent neki köszönhetek. Amíg élek, hálás leszek neki.
A vereség ellenére nem lehetett rossz érzés a Wembley-ben BEK-döntőt játszani az Ajax ellen...
Bizony csodálatos volt! Az volt a görög labdarúgás addigi legnagyobb sikere, az egész ország lázban égett, és a mai napig gyakran kérdeznek róla. Büszke vagyok arra a csapatra!
Mi a legkedvesebb története, anekdotája Puskással kapcsolatban? Mi az, ami általában elsőként jut eszébe vele kapcsolatban?
Több ilyen történet is van. Az egyik, amire nagyon szívesen emlékszem vissza, az az, amikor egyszer, még a csapat újoncaként egy meccs utáni ebéd közben odajött hozzám, és megkérdezte: „Kitől tanultad fiam, hogy mindig megtaláld a szabad területet, és oda fuss be?” Mondtam, hogy senkitől, ösztönösen csinálom. Akkor nagyon megdicsért, az óriási önbizalmat adott. Aztán az is emlékezetes, amikor a Real Madrid ellen játszottunk a Bernabéu-ban, és én fogtam a híres Amanciót, és rögtön elég keményen odaléptem neki miheztartás végett. A százazes publikum veszettül üvöltött, elhordtak mindennek. Kicsit megrémültem, féltem, hogy mit fog szólni a mester. De azt mondta: „Semmi baj, ne foglalkozz velük, jól csináltad.” És élénken emlékszek egy nagy mondására is. Azt mondta, hogy a profi futballisták is ihatnak sört – de csak Coca-Colával, úgy nem árt...
Feltételezem, hogy futballozni már Ön sem látta Öcsi bácsit.
Sajnos profi labdarúgóként nem, de a Panathinaikoszál edzésen szinte mindig kétkapus edzőmeccseket játszottunk, és ő is nagyon sokszor beállt közénk. Akkor is látszott, hogy valóságos zseni, még mindig olyan finoman és elegánsan tudta nyesni ballal a labdát, hogy csak ámultunk. Lenyűgöző volt, óriási hatással volt ránk.
Az 1971-es BEK-döntőn Ön játszott a holland legenda, Johan Cruyff ellen. Megtenné, hogy összehasonlítja a két korszakos ikont?
Nem tudom összehasonlítani. Cruyff nagy játékos volt, de Puskáshoz azért nem hasonlítható, Puskás sokkal nagyobb egyéniség volt nála.
Interjú: Bodnár Zalán
Fotó: Takács József
