„A Chelsea elleni elődöntőt Guardiola könnyelműsködte el”

Interjú Csernai Pállal, az edzőlegendával, aki 1982-ben BEK-döntőt játszott a Bayern München edzőjeként.

A Bayern München bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, ráadásul hazai környezetben fogadhatja a Chelsea-t. A bajor siker kapcsán Csernai Pállal beszélgettünk, aki 1977-től pályaedzője, 1978-tól 1983-ig pedig vezetőedzője volt a bajor sztárklubnak. A Bayernnel kétszeres bajnok, BEK-döntős, de Portugáliától Svájcon át egészen Észak-Koreáig sok helyen megfordult 79 éves edzőzsenit a Borussia Dortmund titkáról, a BL-elődöntőkről és a várva várt fináléról is faggattuk.

Mit szól a Dortmund kiépülni látszó egyeduralmához? Már másodszor nyeri meg a Bundesligát zsinórban…

Figyeltem mind a két csapatot az egész idényben. A Dortmund a kiegyensúlyozott teljesítményének köszönheti a bajnokságot. A Bayern a jobb csapat, a Bayernben vannak a jobb játékosok, ez tény. Csak ahhoz, hogy valaki Németországban bajnok lehessen, kell az átlagon felüli teljesítmény mérkőzésről mérkőzésre. Ez volt a két csapat között a nagy különbség, a Borussia Dortmund hozta ezt a teljesítményt, míg a bajorok nem. Épp ez volt az a kulcs, a Real elleni mindkét mérkőzésen, hogy azok a játékosok, akik bizonyos bajnokikon kicsit kényelmesen futballoztak, a Real ellen megmutatták, hogy ők is tudnak kilencven percen keresztül, jó magyar kifejezéssel élve: hajtani. És tulajdonképpen ez került a Bayern München bajnoki címébe. Irtó érdekes volt a Dortmund elleni rangadón, hogy a Bayern csak az utolsó tizenöt percben kezdett el úgy futballozni, ahogy kilencven percen keresztül kellett volna.

És mit gondol, ennek nem az az oka, hogy túl sok sorozatban kellett a Bayernnek helytállnia?

Ez a Bayern Münchennél mindig így volt, már Beckenbauer idejében, és az én időmben is. Minden évben a bajnokságban, a kupában és nemzetközi porondon játszottunk, döntőig, elődöntőig jutottunk. Ezen kívül több nemzetközi tornán is részt vettünk. Ezeknél a topcsapatoknál ehhez már hozzá vannak szokva, különben Mourinho sem tudott volna triplázni az Interrel.

Kit, illetve mit tudna kiemelni a Dortmund idényét tekintve, aki, vagy ami Ön szerint kulcs volt a sikerekhez?

Az egyik legfontosabb dolog, hogy a csapat kiegyensúlyozott. Ragyogó védelmük van, és most nem az egyéni kvalitásokra gondolok, hanem arra, ahogyan a feladatukat ellátták. Akinek nagyon tetszett a játéka, ez a kis japán gyerek, Kagawa. Hogy egy ilyen fiatal kis gyerekecske Japánból így játszik. Mióta van Japánban profi labdarúgás? Húsz-huszonöt éve? Döbbenet! És ilyen labdarúgóik vannak. Hihetetlen fejlődés! A labdarúgásban döntő fontosságú, hogy a középpályán egy ilyen játékos legyen, aki irányítani tud, lát a pályán és mindemellett gólerős is. A csatársorban pedig Robert Lewandowski, akinek ez az év volt az áttörés. Tehát a kiegyensúlyozottság minden csapatrészben, ez volt a kulcs.

Milyen volt az Ön idejében egy bajnoki örömünnep?

Én 1978 novemberében vettem át a csapatot Lóránt Gyulától, ebben az időben középcsapat volt a Bayern, a sztárok már nem voltak ott. Akik a csapatnál voltak, nem voltak csúcsformában. Paul Breitner a Real Madridtól a Braunschweigbe került, onnan vissza Münchenbe, de formán kívül volt, Karl-Heinz Rummenigge pedig akkor még nem volt meghatározó játékos. Nehézségek voltak a csapatban, az egyesületnél, minden rossz állapotban volt, pénz sem volt, a bajnokság végén mégis harmadikok lettünk, ami nemzetközi szereplést ért. Egy évvel később pedig megnyertük a bajnokságot, majdnem ugyanazzal a csapattal! Példátlan volt, hisz nem volt túl gyakori, hogy egy asszisztensedző átvéve a csapatot, sikereket érjen el! Óriási élmény volt és rengeteg elismeréssel járt!

---- Az interjú folytatása ----

Ki volt a csapat meghatározó játékosa?

Kezdetben nem volt nagy különbség, inkább csak nagyobb nevek voltak. Aztán idővel ez is kialakult. Paul Breitner visszanyerte régi formáját, Karl-Heinz Rummenigge pedig óriási fejlődésen ment keresztül. Volt egyszer egy olyan mérkőzésünk, ahol Rummenigge rengeteg helyzetet kihagyott, a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón pedig rákérdeztek erre az újságírók, amire Rummenigge így válaszolt: „Én nem vagyok csatár!” Erre én azt mondtam: „Gólkirály lesz ő, csak ezt még nem tudja!” És ez aztán be is jött, mindig jó volt húsz-huszonöt gólra idényenként. E két játékoson kívül nem volt kiemelkedő játékos, később Augenthaler lett az.

Mit szól a Bayernhez, hogy bejutott a hazai rendezésű Bajnokok Ligája-fináléba?

Mondjuk túlzás lenne, hogy ha azt mondanám – meglepődtem. A Bayern minőségi csapat, de az ingadozó teljesítmény alapján mégis hízelgő a bajorokra nézve, hogy idáig jutottak, hisz nem egyszer volt az idény során olyan mérkőzés, amin az egyik félidőben szenzációsan, a másikban pocsékul játszottak, mind a bajnokságban, mind a BL-ben. De mindenképpen nagy eredmény, hogy egy ilyen csapatot, mint a Real Madrid, le tudtak győzni.

Mi a véleménye a Chelsea döntőbe jutásáról?

A Chelsea-t is láttam mindkét mérkőzésén. Ez a Chelsea-nek az egyik leggyengébb szezonja volt az utóbbi években, különösen a Mourinho-féle időkkel összehasonlítva. Most ezután az edzőváltás után, miután ezt a portugál srácot elküldték (André Villas-Boas – a szerk.), valami történt a csapattal, visszataláltak az útra, megint csapat lettek. De ahogyan Barcelonában az elejétől kezdve fociztak, arra gondoltam magamban, hogy felhívom az UEFA-t, hogy hozzanak valami új szabályt, hogy minden csapatnak legalább egy bizonyos számban el kell érnie az ellenfél tizenhatosát! Mert amit ők csináltak, az nem taktika volt, nem is próbáltak futballozni. Összességében azonban a Barcelona pechje és egyben butasága volt, hogy ezt a mérkőzést el tudták veszíteni.

Mi volt a pech és mi volt a butaság?

A pech az volt, amikor Messi döntő pillanatban tizenegyest rontott. A butaság, ami nem tetszett nekem ezen a mérkőzésen, de már korábban is volt rá példa, hogy elkezdtek három védőjátékossal játszani. Mikor Alves pályán volt, szinte már nem játszott hátul, csak az ellenfél térfelén, akkor már csak két védő volt hátul! Két védővel hetven métert pedig nem lehet lefedezni. Az lehetetlen, ez óriási könnyelműség volt Guardiolától. A Chelsea ellen ezt nem lehet, hisz vannak ott olyan játékosok, akik egyedül is feltalálják magukat, így volt ez az első félidő végén, amikor Ramires betalált.

Ki az esélyes a döntőben?

Mindkét csapatnak ugye problémája van, a Chelsea teljes védelme szinte eltiltott, a Bayernben nem játszhat Badstuber, Alaba és Gustavo. A döntő pont az lesz, hogy melyik csapat tudja jobban megoldani az eltiltott játékosok helyettesítését. Különben azt mondanám, hogy a Bayernnek kellene ezt megnyerni, rengeteg hazai szurkoló fogja őket segíteni, és a különböző posztokon is jobb játékosaik vannak.

Interjú: Pócza Máté

Fotó: Makádi Péter