Buzánszky Jenő 1925. május 4-én született Újdombóváron. 1938-ban, 13 éves korában a Dombóvári Vasutasban kezdett futballozni. 21 évesen szerződött a Pécsi Vasutas Sport Klubhoz, ahonnan fél év után a Dorogi AC-hez, majd a Dorogi Tárnához igazolt. A Dorogi Tárna után szerződött a Dorogi Bányászhoz, ahonnan – egyetlen vidéki játékosként – bekerült a legendás Aranycsapatba. Pályafutását a Dorogi AC-ben fejezte be, 1947 és 1960-között 274 bajnoki mérkőzésen szerepelt.
A válogatottban 1950-ben mutatkozott be. Tagja volt az 1952-es Helsinki olimpián aranyérmet szerző csapatnak. Játszott az elmúlt „Évszázad mérkőzésén” a Wembleyben 1953. november 25-én, amikor válogatottunk 6:3-ra győzött a hazai pályán akkor 90 éve veretlen Anglia ellen, s tagja volt az 1954-es berni világbajnokságon ezüstérmes válogatottnak is. Jenő bácsi 1950 és 1956 között 49 alkalommal ölthette magára a címeres mezt.
Visszavonulása után a Testnevelési Főiskola szakedzői tagozatán szerzett diplomát, és edzőként, valamint technikai vezetőként továbbra is labdarúgással foglalkozott. Dorogon, Esztergomban és a Fősped-Szállítók csapatánál is dolgozott szakvezetőként, sportvezetőként pedig hat évig irányította a Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó Szövetség munkáját.
Később tagja lett a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének, 1996-ban az MLSZ alelnökének is megválasztották, s három évig látta el ezt a feladatot. 1995-ben a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjével tüntették ki, 2007-ben – életútjának, munkásságának, a magyar nemzet érdekeinek érvényesítéséért végzett munkájának elismeréseként – Széchenyi-díjban részesült.
Legutóbbi elismerését éppen a napokban vehette át, április 26-án őt és az Aranycsapat másik legendás tagját, Grosics Gyulát a Nemzet Sportolója címmel tüntették ki.
