Ide nekik a Fradit és a Lokit!

Az FFT szombaton Egerben járt, hogy testközelből vegye szemügyre az NB II-es bajnokcsapatot, és rákérdezzen: vállalja-e a klub az első osztályú szereplést?

Egy egész Európában ritkán látható győzelmi sorozat vezetett oda, hogy a félve álmodott célokat már idén valóra válthatta az egri vezetés: a csapat legutóbbi tizenegy meccséből tizenegyet nyert, lassan ott tartanak a játékosok, mint a Real Madrid, pedig színük alapján inkább a Barcelonával kéne őket összehasonlítani – akkor is nyernek, amikor éppen nem jobbak az ellenfélnél, gépies tökéletességgel stimmel minden, ráadásul az utóbbi hetekben a riválisok is buktak bőven.

Mondhatni, hogy hetekkel ezelőtt előre jósolható volt az egri aranyünnep, igazán azonban csak most szombaton hitte el mindenki, hogy valami nagydolog történt a városban.

Pünkösdvasárnap előtt a „kis” Debrecen látogatott az egri városi stadionba, amely ünneplőbe öltözött ezen a napos délután, és megadta a módját a bajnokcsapat köszöntésének: a vendégek főleg az első félidőben egyenlő partnerek voltak, ennek ellenére sima vereséget szenvedtek, a 3–1-es Eger-győzelem alapvetően megfelelt a játék képének, a szép győzelem bearanyozta a helyiek szombat estéjét.

A közönségnek csak annyi dolga volt, hogy ünnepeljen, és bizony mennyire megérdemelték! Mert az elmúlt években nem csak a klub és az innen-onnan összevásárolt játékosok járták meg a hadak útját, hanem maguk a szurkolók is megszenvedték a viszontagságos időszakot, a labdarúgás mostanáig az érdektelen kategóriába tartozott. Jó, ahol ilyen vízilabda csapat van…

Délután hatkor kezdődött a meccs, de érthető, hogy már órákkal a kezdés előtt nagy volt a készülődés: idősek, családosok, fiatalok együtt indultak a stadionba, ahol feltehetően sok éve nem látott nézőcsúcsot regisztráltak. Közel háromezer szempár figyelte, hogy az Eger 1987 után újra kivívja az első osztályú tagságot. Két szektor csurig megtelt, a felkészült (minden értelemben!) ultrák pedig füsttel alapozták meg a szombati hangulatot.

Jó tíz perces ügyeskedés és a kulccsal kínlódás után még a technikai okok miatt eredetileg lezárt szektor is kinyílt, be lehetett menni, aki addig állt, az is leülhetett. Ezután rögtön jött is az első egri gól, aztán később még kettő, közte pedig a Debrecen csak szépíteni tudott, jelentősége már nem volt.

Az utolsó percekben dallamosan zúgott az „NB I, NB I!”, az ultrák megköszönték a vezetőedző, Simon Antal áldozatos munkáját, és elkezdték éltetni az egykori Vasas-vezér, Jámbor Jánost, aki megteremtette az anyagi lehetőségeket.

Mielőtt lefújták volna a meccset, az ultrák már elhagyták helyüket, leözönlöttek a szektor elé, és csak arra vártak, hogy a sípszó után berohanjanak a pályára: később követték őket a többi szektor szurkolói is, a pályán több száz drukker szíve együtt dobbant az új városi kedvencekért, a néhány mámoros percet mindenki testközelből akarta átélni.

A játékosok közül pedig amúgy a felkészültebb szurkoló sem ismer mindenkit, de az biztos, hogy olyan este nyolc körül egy kézfogás Szasa Dobriccsal megfizethetetlen élmény volt a gyerekek számára. Még sok ilyet, jövőre már egy szinttel feljebb.

---- Exkluzív interjú ----

A találkozó után az FFT helyszíni tudósítója a klub székházában járt, és röviden beszélgetett Vancsa Miklós ügyvezető igazgatóval, aki elmondta: az Eger vállalja az NB I-es indulást, kivívott jogát nem adja át senkinek.

Vancsa Miklós elmondta, örömmel tölti el, hogy ennyi szurkoló kilátogatott a Debrecen elleni sorsdöntő bajnokira, és kiemelte a folyamatot, ami miatt az Eger jövőre első osztályú csapat lehet: „Nagyon egyszerű lenne azt mondani, hogy nagyon jó érzéssel tölt el, inkább az egész folyamat nagyon örvendetes és biztató. Kezdtünk 150-200 nézővel, ebből lett 300-500, most pedig tényleg amennyire lehetett, telt ház volt” – mondta.

Hozzátette, a klub természetesen vállalja az NB I-es indulást, annak ellenére, hogy korábban több pletyka is napvilágot látott ennek ellenkezőjével kapcsolatban: „Természetesen lesz NB I, mindent megteszünk, hogy itthon játsszunk az egri stadionban. Nyilván az első osztály majd mást fog igényelni, örülünk annak, ha tetszett a csapat játéka, úgy érzem, sok van bennük. Nem véletlen, hogy 11 meccsből 11-et tudtunk megnyerni” – árulta el.

A vezetőedző Simon Antal munkájáról úgy nyilatkozott: „Simon úr munkája nagyon dicséretes, szeretném kiemelni őt, mivel ezzel a csapattal amilyen folyamatosan és konzekvensen végigvitte a munkáját, az példátlan. Nem remegett be, hitt magában, a munkában és a csapatában.”