Kocsárdi: Többé nem focizom az NB I-ben!

A ZTE rutinos védője, Kocsárdi Gergely többet nem lép pályára az NB I-ben, de a focit azért nem hagyja abba.

Végleg abbahagyod, vagy csak az élvonaltól búcsúzol?
Erre a kérdésre majd csak akkor tudok pontosan válaszolni, ha Nagy Ferenc elnök vázolja a következő bajnokságra szóló terveket. Az viszont eldőlt, hogy az NBI-ben már nem futballozom többet – válaszolta Kocsárdi Gergely.

Miért nem?
Ne szépítsük a dolgokat! Nem vagyok már mai gyerek, az évek elszálltak felettem. Tavaly is azon gondolkoztam már, hogy alacsonyabb osztályban kellene folytatnom. De végül bevállaltam még egy évet – folytatta csapatkapitányunk az nb1.hu-n. – Szeretnék már elhelyezkedni a civil életben, de ez a profi foci mellett elképzelhetetlen, nem lehet a kettőt összeegyeztetni. A focit viszont nem hagyom abba, alacsonyabb szinten, kevesebb befektetett energiával folytatom. Szeretnék a Zalaegerszegben futballozni, de még nem tudjuk, milyen körülmények, milyen lehetőségek várnak ránk. Az elmúlt évünk, az ismert okok miatt, nemcsak szakmailag, hanem anyagilag is nagyon megviselt.

Akkor reális esély van arra, hogy az utolsó élvonalbeli meccsedet azon a kaposvári pályán játszod, amelyiken ritkán látható nagy bombagólt szereztél?
Posztomból adódik, hogy sosem voltam az a kapu elé érkező típus, szögleteknél, pontrúgásoknál sem mentem az ellenfél kapuja elé. Ezért mindig távolról próbálkoztam. És bár rúgtam tizenegyesből is gólokat, volt egy pár szép találatom, amiket távolról szereztem. Egyébként a Paks ellen sérülés miatt kellett lejönnöm a pályáról, így nem biztos, hogy játszhatok a hétvégén.

Tíz évvel ezelőtt sokkal ünnepélyesebb, sokkal örömtelibb interjú készült veled...
Tíz év alatt sok dolog történhet, és sok dolog is történt. Bajnokok lettünk, ami a legszebb, legemlékezetesebb, legnagyobb dolog a karrieremben. De emellett is voltak még szép emlékeim. Játszottam kupadöntőt, a BL mellett az Európa Ligában is pályára léphettem. A kialakult dolgoknak rengeteg összetevője van. Tíz évvel ezelőtt rengeteg minden összejött, miként most is. Csak akkor pozitív történések voltak. Voltak jó játékosaink, remek edző irányított minket, ráadásul stabil anyagi lábakon állt a klub. Az elmúlt egy-két évben mindennek az ellenkezője jellemezte a Zalaegerszeget. Több olyan tényező lett úrrá a csapaton, ami miatt nem lettünk ütőképesek, nem tudtunk bennmaradni.

Érzem a hangodon, hogy nem csak magad miatt, hanem a ZTE miatt is roppant szomorúan beszélsz a kudarcról. Akik ismernek, tudják, mit jelent neked a klub...
Egerszegi srácként melyik másik csapatnak szurkolhatnék? Fiatal koromban NBII-es volt a focicsapat, a nyolcvanas években a kosármeccsek jelentették a fő szórakozást, a kosarasok adtak örömet a szurkolóknak, a helyieknek, így nekem is. Ahogy viszont elkezdtem focizni, kiderült, érdemes lenne komolyan vennem, mindent megtenni érte. Életem legnehezebb döntését kellett meghoznom: vagy a szurkolás, vagy a foci. Végigjártam a szamárlétrát és a 94-es, feljutó csapatban már játszottam. Nemrég találtam meg egyébként az első igazolásomat, amit nyolcvanhétben állítottak ki. Ez még a régi, kék tagsági volt. Fél évet játszottam csak máshol, Szlovéniában, így elmondhatom, minden a klubhoz köt.

Mit jelent a számodra az, hogy olyanoknak tudtál nagy örömet okozni, akikkel együtt nőttél fel, akikkel gyakorlatilag együtt élsz a mai napig?
A bajnokcsapatból már csak én vagyok itt, de nem csak ezért érdekes a kérdés. Zalaegerszeg nem nagy város, sokan személy szerint ismernek, de akárhova elmegyek, mindenki Gergőnek szólít. Ez nagyon jó érzés, felemelő. Amikor a foci miatt le kellett mondanom arról, hogy szurkoljak a kosárlabdásoknak, az nagyon nem esett jól, de így kellett tennem, a másik oldalt kellett választanom. Örömet szerezhettem és akartam is a barátaimnak, a zalaegerszegieknek. Csodálatos érzés, amikor a barátok ünneplik a csapatodat, azt, amit te elértél, nekik szerezve a legnagyobb örömöt. Komolyan mondom, ezekért a pillanatokért érte meg a legjobban, hogy meghoztam akkoriban ezt a döntésemet. Nem mondom, hogy soha nem szidtak, mert volt, hogy megkaptam, ha kiérdemeltem, de elmondhatom, nagyon tisztelnek abban a városban, amelyiket a legjobban szeretek a világon.

Civil életben hol képzeled el magad? Amikor a Manchesterrel itthon játszottatok tíz évvel ezelőtt, Magyarországon először voltál egy internetes portálon online-közvetítés szakértője. Érdekel-e az újságírás, vagy inkább edző, sportvezető lennél?
Végzettségem szerint lehetnék sportvezető és edző is, ez a két terület érdekel. Mindenképpen a fociban szeretnék dolgozni. Lehet, még focizom egy évet mellette, de el kell kezdenem valahol. Edzőként dolgoznék az utánpótlásban, de aztán lehet, hogy egy-két éven belül kiderül, hiába a rengeteg tapasztalat a pályáról, rájövök vagy kiderül, hogy nem vagyok jó edzőnek. Jelenleg viszont sokkal jobban foglalkoztat a saját sorsomnál, hogy nagy bajban van a klubunk, és nem csak az NBII miatt mondom, hogy nagyon nehéz évünk lesz...