„A politikát meghagyom apának”

Áder András az NB II-be igyekszik. Nem csak a kormányfő, az államelnök egyetlen fia is focista. FFT-exkluzív.

Áder János köztársasági elnök huszonkét éves fia, az ifjú Áder András is nagy sikerekre tör: a tavaszi idényben még veretlen ESMTK-val célja az NB II-be jutás. Ha sikerül, egy osztályban szerepelhet a miniszterelnök húszéves fiával, Orbán Gáspárral, aki a Videoton Puskás Akadémia, ugyancsak egyetemista játékosa. Az FFT az államfő fiával beszélgetett: Hegoczki F. Zsolt interjúja és képei.

A II. kerületi Pénzügyőrből, hogy kerültél Erzsébetre, az ESMTK-ba, amely a főváros másik szegletében található, ráadásul ugyanabban a bajnokságban szerepel?

A közelsége miatt kézenfekvő volt, hogy Pasaréten jártam edzésre, ott fociztam nyolc évig. De eljött az ideje annak, hogy váltsak. Volt csapattársaim már akkor is játszottak Erzsébeten, és az ő szívből jövő hívásuk miatt kézenfekvő volt, hogy idejövök. Azt mondták, hogy itt jó a közösség, szívesen látnak. Az NB-III-ban egyértelműen a remek csapatszellem a legfontosabb. És ha van egy jól meghatározott közös cél, abból nagy közösségi élmények születhetnek.

Ezek szerint jól érzed magad Erzsébeten?

Megtiszteltetés az idén százöt éves klub játékosának lenni, s örülök, hogy az elmúlt másfél év alatt teljes értékű tagja lettem a csapatnak. Az edző, Turi Zoltán mindenkitől megköveteli, hogy legjobb tudása szerint járuljon hozzá a közös cél eléréséhez. Az évfordulót egyébként az alkalomra szervezett mérkőzésekkel is megünnepeljük majd, de persze főleg a sorozatos győzelmek miatt vannak egyre többen a meccseinken.

Milyen egyéni célok motiválnak az ESMTK-nál?

A csapat célja – a fiatal átlagéletkor ellenére – az, hogy feljussunk a másodosztályba. Erre még mindig minden esély megvan. Ha idén esetleg nem sikerül, akkor jövőre mindenképpen. Ez a célunk, ennek rendelünk alá mindent. Ami engem illet, szeretnék minden meccsen pályára lépni, kihozni magamból a maximumot.

Mi volt a legemlékezetesebb futballélményed Erzsébeten?

Talán a bajnoki rivális Érd elleni győzelem, amikor kilenc főre fogyatkozva tudtunk győzni egy-nullra a listavezető otthonában. Ez egészen nagy siker volt. Egy játékosra több ember terhe hárult, de lelki és fizikai kitartással az utolsó pillanatig szépen futballoztunk.

Mi az, ami a legnagyobb erősséged a labdarúgásban?

Legtöbben azt mondják, hogy gyors és atletikus vagyok. Illetve gyerekkoromban a jobb és bal szélen is játszottam, tehát mindkét lábammal „hozzá tudok nyúlni” a labdához.

A focin kívül is barátkozol a csapattársaiddal?

Természetesen. Nagyon jó kis közösség a miénk. Minden héten összejárunk, együtt pihenjük ki a mérkőzés fáradalmait. Kártyázunk, beszélgetünk, sztorizunk.

Az interjú a következő oldalon folytatódik!

---- Az interjú folytatása ----

Jut idő a suli mellett a labdarúgásra? Nálatok, azt hiszem, kötelező a diploma…

Be lehet osztani az időt, csak elhatározás és akaraterő kérdése.

Mi lesz belőled?

A Budapesti Gazdasági Főiskola idegenforgalmi szakán tanulok, most vagyok végzős. Úgyhogy elméletileg már csak pár hétig koptatom az iskolapadot. A szakmai diploma elég tág területet fed le, tehát ebből kiindulva sok minden lehetek. Még nincs határozott elképzelésem. Szeretnék több mindenbe belekóstolni és utána dönteni.

A tanulás vagy a sport a fontosabb?

A sport áll közelebb a szívemhez, de a főiskolát is be kell fejeznem. Szívesebben járok le edzésekre, de az iskola is fontos.

Mit szeretsz a fociban?

Azt, hogy csapatjáték. Aki ráérez a szépségére, az nem tudja abbahagyni.

Apa vagy te akartad inkább, hogy focista legyél?

Az én döntésem volt egyértelműen. A rokonságban is nagyon sokan futballoznak ilyen-olyan szinten. Több mindenbe beleszagoltam nagyon kis koromban, de mindig a labdarúgás tetszett a legjobban.

Édesapád megnézi a meccseidet?

Ifista koromban ez jellemző volt. Az utóbbi három évben, mivel nem itthon, Brüsszelben laktak a szüleim, erre ritkábban került sor. Amióta Erzsébeten vagyok, az utóbbi másfél évben, kétszer-háromszor tudott megnézni. Jól esik, ha kijönnek a szüleim.

Közös foci?

Gyerekkoromban ez mindennapos dolog volt. Egy kispályás bajnokságban például együtt szerepeltünk. Sajnos, az utóbbi időben már egyre kevésbé lehet megoldani. Mostanában inkább közös meccsnézésben merül ki a családi sport. Ez lehet akár magyar NB I-es mérkőzés, BL- vagy spanyol bajnoki meccs. Ha apa ráér, szívesen néz velem futballt. Már a Barcelona-rajongásomból is sikerült átragasztanom rá valamennyit.

Mostantól az elnök fia leszel. Mi változik?

Ugyanúgy kell edzenem meg futballoznom, mint akárki másnak.

És ha a szurkolók „megtalálnak” apud miatt?

Szerintem jó elnök lesz. Nem hiszem, hogy zrikálni fognak miatta. Ha mégis, megpróbálom okosan kezelni.

Lesz testőröd?

Ugyan. Apa lesz a köztársasági elnök, nem én.

A labdarúgáson kívüli életed mennyire változik azzal, hogy a család az elnöki rezidenciára költözik?

Bizonyos dolgokra jobban oda kell figyelnem, de különösebben nem változik az életem.

Vannak hasonló ambícióid, mint Áder Jánosnak?

Egyelőre a focira koncentrálok...

Politika?

Azt meghagyom apának.