Del Bosque: „Bármikor győzhetünk”

A FourFourTwo magazin júniusi számában megjelent interjúja Vicente del Bosqué-val, a spanyolok szövetségi kapitányával.

Az Európa-bajnoksággal lezárul egy négyéves ciklus. Fejlődött a csapat?

Igen, bár az eredmények szempontjából ez nem volt könnyű. Még mindig mi állunk a FIFA ranglistájának élén, és megőriztük azt a pozíciót, amit a Luis Aragonés-érából örököltünk, kivéve egy rövid időszakot, amikor másodikak voltunk (2011-ben Hollandia mögött – a szerk.). Fejlődtünk a pályán is, és készen állunk, hogy megvédjük eredményeinket.

Kifejtené ezt a fejlődést?

Amikor szövetségi kapitány lettem, két csatárt alkalmaztunk, mostanában gyakran hárommal játszunk. Lesznek még változtatások, és – miért is ne? – támadóbb játékkal fogunk kiállni.

Mit válaszolna azoknak, akik azt állítják, a csapat sokkal többet védekezik, mint korábban?

Ezt azért mondják, mert játszatom Xabi Alonsót és Busquetset is, pedig nem erről van szó. Ők is támadók, kezdeményeznek, segítik a támadásokat, és előre is tudnak futni, ha kell. Valójában Alonso szerezte a második legtöbb gólunkat, amióta én irányítom a válogatottat.

A spanyol sikerek mekkora részben köszönhetők a Barcelona játékosainak?

Mindig is azt mondtam, hogy a klubok sikereire kell alapoznunk a csapatot, a Real Madrid is sokat hozzátesz, mindkét csapatból sok mindent felhasználunk. Tetszik a Barcelona labdabirtoklós futballja, de csak a Real sebességével együtt.

Igaz, hogy a játékosok maguk is javasolnak taktikai elemeket?

A fociban tudni kell meghallgatni másokat is, ez nem a gyengeség jele. Csak a műveletlenek hiszik azt, hogy mindent tudnak. A németek elleni vb-elődöntőben a győztes gólunkat a játékosok találták ki. Túl sokat alkalmaztuk már a rövid szögletet, és egy ilyen passzív zónavédelem ellen működött a beívelés Puyol fejére.

Találkozott már korábban olyan labdarúgókkal, akik együtt ennyit tudtak a labdarúgásról?

Mindannyian szeretik a játékot, és ha mindent jól csinálunk, akkor megy is a futball. A Chile és Paraguay elleni mérkőzések voltak a legnehezebbek a vébén, mert szinte öngyilkos agresszióval nyomtak minket, de ez a csapat tőlem függetlenül is talál megoldásokat a pályán, maguk is tudják elemezni az egyes szituációkat. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem segítem őket, és nem adom meg nekik a szükséges tanácsokat.

Nem érzi úgy, hogy a válogatott csúcsformájában verhetetlen?

A futballban sohasem szabad azt gondolni, hogy a csapatod verhetetlen vagy megállíthatatlan. Senki sem legyőzhetetlen. De az igaz, hogy ha jól állunk hozzá, és megfelelően használjuk játékunk alapelemeit – rendezett nyomásgyakorlás, nem csak azért járatjuk a labdát, hogy megtartsuk –, akkor mindig közel állunk a győzelemhez.

Mi motivál még egy olyan együttest, amelyik már mindent megnyert?

Az, hogy újra szeretnének győzni. Ahogy harminchoz közeledik egy játékos, egyre többet és többet szeretne nyerni. Szerintem nem igaz, hogy valaki túlzottan elkényelmesedhet. Csak az okozhat problémát, ha valami nincs rendben a Barcelona és a Real Madrid játékosai között. De felnőttekről van szó. Nem piszkáljuk őket, nem szólunk bele, ki kivel lakik egy szobában, a maguk urai. Nem félek.

És a csatárai miatt sem aggódik? Villa sérüléssel küszködik, Torres nincs jó formában.

Villa sérülése nagyon aggasztó, bár bárki is a csatár, biztosan fog gólt szerezni. Villa azonban világbajnoksá­gon vagy Európa-bajnokságon is képes erre, ezért nagy szükségünk van rá.

És Torres?

Szinte megmagyarázhatatlan az ő esete. Csodásan ívelt a pályája a Liverpoolnál, majd csapatot váltott, meg akart szabadulni a berögzült rutintól. Talán a beilleszkedéssel küzd… Nem tudom, stabil csapatunk van, aminek ő is része, de ez nem jelenti azt, hogy érinthetetlen.