„Úgy tűnik, a klubnál most sem számítanak a régi újpestiek – mint szakmai hátország – munkájára, támogatására. Viszont legalább új tulajdonos van, és a belga klubvezetés sok pénzt tesz be, ahogy ez elvárható. Nekünk marad a szurkolás, meg a remény, hogy a belgák jól költik el a pénzüket, megfelelő embereket választanak ki a munkához” – jelezte a volt sportigazgató, egykori csatár.
Az öregfiúk-csapattárs, Mezőkövesden újabb egy évet vállaló edző, Véber György radikálisabban fogalmazott a belgák működéséről: „Nem jók a jelek, bármennyire is az rendeli a zenét, aki fizet érte. Szlezák Zoltánt, az egyik utolsó mohikánt az UTE veteránjai közül éppen most rúgták ki az NB II-es csapat kispadjáról. Azt látom, hogy mindenkit eltüntetnének, akinek még érzelmi kötődése van Újpesten. És még érthető lenne olyanok eltávolítása, akik a tradíció hordozásán kívül a szakmához nem értenek, de Szlezák például egy toldozott-foldozott csapattal állt igenis helyt. A »semmilyen szinten senki ősújpestire nem számítanak« jelenség aggasztó: a klub székházában csak ismeretlen arcokat látok. Kényes az Újpestnél így nagy tervekbe vágni” – vélekedett Véber György.
„Mi, UTE-öregfiúk változatlan szomorúsággal figyeltük a mai NB I-es csapat, az utódok vergődését. Ott vagyunk minden hazai meccsen, szurkolunk, de a futball alapját képező odaadást nagyon hiányoljuk a mai lila–fehér mentalitásból. Nem véletlen, hogy a Megyeri úti szurkolók hangosan követelték a kispadra Mészöly Gézát és Véber Gyurit. Nem láttuk idén a szakmaiságot az edzői stábtól sem” - fogalmazott Kovács Zoltán.
A teljes beszélgetés itt nézhető meg.
