Jó a mérlegünk az írek ellen

A magyar és az ír válogatott eddig 11 alkalommal mérkőzött meg egymással.

A mérleg számunka kedvező, öt győzelem, négy döntetlen és két vereség szerepel a statisztikában, 25 gólt szereztünk és 18-at kaptunk a szigetország csapata elleni meccseken. A 11 meccs közel felén, ötön a világbajnoki ezüstérmes kapus,Szabó Antal is pályára lépett, három mérkőzésen játszott Bíró Sándor, Cseh II László, Sárosi György dr., Szűcs György, Vincze Jenő, illetve a modern időkből Détári Lajos, Disztl László és Kozma István.

Az írek elleni házi gólkirályunk Kolláth Ferenc (az ismert alkotmány-jogász, dr. Kolláth György nagybátyja), a Szolnoki MÁV egykori támadója, aki háromszor vette be a zöldek kapuját.

Az írek elleni első találkozón aratta az akkor már dr. Dietz Károly által összeállított magyar csapat első idegenbeli győzelmét az 1934-es világbajnokság után. A 4:2 szép, de nehezen kiharcolt diadalt jelentett: az írek kétgólos hátrányból még kiegyenlítettek, de Avar István és Markos Imre az utolsó öt percben esett egy-egy góljával nyert a magyar csapat.

Emlékezetes az 1936-os két találkozó is, a budapesti döntetlen kifejezetten csalódást okozott. 1939-ben még nagyobbat, ugyanis már a corki, de főleg a budapesti meccs előtt azt remélte szinte minden futballszurkoló, hogy megtörik a magyar válogatott az 1938-as világbajnoki döntővel kezdődött nyeretlenségi sorozata. Nem tört meg, túlságosan „gólképes” volt a védelem.

Szebb emlékek az 1969-es világbajnoki selejtezők, a dublini 2:1-et Dunai II Antal és Bene Ferenc gólja eredményezte. Az volt egyébként Albert Flórián utolsó válogatott mérkőzése szörnyű, dániai sérülése előtt. A visszavágón már nem is játszott, nélküle is fölényesen nyert a csapat. A négy gólt négy különböző klub játékosa szerezte: a Haladásé (Halmosi Zoltán), az Újpesti Dózsáé (Bene Ferenc), a Vasasé (Puskás Lajos) és a Bp. Honvédé (Kocsis Lajos).

Hosszú szünet után, két évtized múltán, ismét vb-selejtezőn találkozott egymással a két csapat. Az írek történetük legerősebb csapatával akkoriban az európai elithez tartoztak, részt vettek az 1988-as Eb-n és – éppen a magyar csoportból továbblépve – az olaszországi világbajnokságon. A budapesti 0-0 Bicskei Bertalan első mérkőzése volt szövetségi kapitányként.

A modern idők legszebb emléke magyar szempontból a Puskás Ferenc kapitányi korszakában elért, 4-2-es dublini győzelem. David O’Leary, a legendás középhátvéd búcsúmérkőzésén az írek az első öt percben két gólt lőttek Petry Zsoltnak, Roy Keane és Niall Quinn révén. A második félidő azonban óriási fordulatot hozott, elsősorban a csereként beszállt Hamar István érdeméből. A Kispest-HFC csatára két góljával kiegyenlített, majd az utolsó öt percben Balog Tibor második és Urbán Flórián első válogatottbeli góljával győzött a magyar válogatott a Lansdowne Roadon. Érdekesség, hogy ez volt a magyar válogatott történetének egyetlen győztes mérkőzése, amelyen a szövetségi kapitány az Aranycsapat valamelyik játékosa volt.

Az eddigi hivatalos mérkőzések

1934. 12. 16., Dublin: Ír Szabad Állam–Magyarország 2:4 (1:2)

1936. 05. 03., Budapest: Magyarország–Ír Szabad Állam 3:3 (1:2)

1936. 12. 06., Dublin: Ír Szabad Állam–Magyarország 2:3 (1:2)

1939. 03. 19., Cork: Írország–Magyarország 2:2 (1:1)

1939. 05. 18., Budapest: Magyarország–Írország 2:2 (1:0)

1969. 06. 08., Dublin: Írország–Magyarország 1:2 (0:1)

1969. 11. 05., Budapest: Magyarország–Írország 4:0 (1:0)

1989. 03. 08., Budapest: Magyarország–Írország 0-0

1989. 06. 04., Dublin: Írország–Magyarország, 2-0 (1-0)

1991. 09. 11., Győr: Magyarország–Írország 1-2 (0-0)

1993. 05. 29., Dublin: Írország–Magyarország 2-4 (2-0)

(mlsz.hu)