Kelet-Európa, én így szeretlek! + Fotók

Az FFT művészeti szerkesztője a helyszínen látta Cristiano Ronaldót, és a portugál válogatott szoros győzelmét Dánia ellen az Európa-bajnokságon.

Lviv. Vagyis Lemberg. Hosszú ideig Lvov. A stadion új, korszerű, de semmi extra. A büfében gyorsan megy a sor, van elég vécé, jó a hangosítás (néha túlságosan is), kényelmesek az ülések, és jól látni a pályát. Viszont tényleg mindentől messze van. Tényleg nem lehet autóval közel menni. Tényleg nem lett kész a parkoló. Tényleg nem sok út vezet oda-vissza.

Viszont az önkéntesek és a hoszteszek nagyon kedvesek, segítőkészek, de azért ott bujkál a kis ördög, hogy a szabályokat leginkább a külföldiekkel szemben tartják be, valami azt súgja, a helyiekkel kicsit elnézőbbek. A kamerát be kellett tenni a csomagmegőrzőbe, mert meghaladta a tíz centit. Odabent persze több fiatal szurkolónál láttunk tükörreflexes csodákat, és egyikük sem tűnt VIP-vendégnek vagy sajtómunkásnak. Na ennyit a morgásról.

A merchandising árszintje és minősége az ismert sportszergyártóhoz méltó, de csendben megjegyezzük, hogy a pólókat inkább az Oktoberfest közönségéhez szabták. A sör jó és olcsó.

A meccs előtt két órával már kezdődik a hivatalos program. Hivatásos hangulatkeltő próbálja a pár száz embert drukkolásra biztatni, egyelőre kevés sikerrel. Majd megjelenik egy portugál és egy dán vezérszurkoló, mindketten mikrofonnal, néhány táncos lány kíséretében, és a még mindig meglehetősen csekély számú nézősereget vegzálják. Először akkor költözik némi élet a lelátóba, amikor a dánok kisétálnak terepszemlét tartani.

A két csapat melegítését már majdnem fél ház kíséri figyelemmel. A portugálok igazi mediterrán bemelegítést mutatnak be, de azért CR7 lazán bevágja 30-35-ről a labdákat, mindegy, hogy van kapus, vagy nincs. A dánok inkább az átmozgatást részesítik előnyben, a játékvezetői ötös pedig szemet gyönyörködtető polkát mutat be a gyepen. A lelátón meglepően sok lengyel foglal helyet, remekül kijönnek a házigazda drukkerekkel, ez a meccs után a közös vodkázást is magába foglalja. (Még az sem rontja el jókedvüket, hogy oroszul kommunikálnak.)

Tíz-tizenöt perccel kezdés előtt jobbára megtelik az aréna. Úgy fest, hogy több a piros mezes dán, de a portugálok hangosabbak, valamiért az ukránok többsége nekik szurkol – aztán később, amikor a portugál táborból felhangzik az Uk-ra-ina, Uk-ra-ina, azonnal leesik a tantusz, hogy miért.

Aztán a skót Thomson jelt ad a kezdésre, és hamar kiderül, hogy a dánok valamiért nagyon görcsösek, a portugálok ezzel szemben hallatlanul könnyeden és jól játszanak. Pepe kifejezetten kulturáltan söpröget, gyorsan, lendületesen támadnak, egyáltalán nem meglepő, hogy el is húznak kettővel. Kicsit a semmiből jön a szépítés, ám egy skandináv csapattól nem szokatlan az ilyesmi.

A szünet után viszont egyáltalán nem meglepő fordulat következik. Az egyszeri szurkoló azt gondolná, hogy amilyen jók a portugálok, folytatódnak a látványos akciók, szép gólok, de nem. Olsen valószínűleg megmosta Bendtnerék fejét az öltözőben, gurigáznak is a vikingek szépen, tartják a lasztit, viszont döbbenetes, hogy hátrányban mégsem tesznek meg mindent az egyenlítésért. Már-már elindul a vezérhangya, hogy ezek itt megegyeztek egy sovány portugál győzelemben, amikor már megint szinte a semmiből bólint a zöld alsógatyás Bendtner. A portugálok viszont, mint tudjuk, forrófejűek, és benne van a meccsben, hogy még bármi lehet a hátralévő tíz percben. Jön a két csere portugál oldalon, Nélson Oliveira és Varela, akik telitalálatnak bizonyulnak, utóbbi egy látványos luft után a másik lábával eredményesebb, és az északiak hívei búslakodva battyoghatnak a stadiont övező mocsáron keresztül az első aszfaltozott útig, ahol „mezítlábas” taxisok, rendőrök hada, és hatalmas dugó várja őket.

Este vacsi a motelban, ünnepelő ukránokkal és lengyelekkel, mellettünk három hullafáradt portugál srác búslakodik, szunyókál és eszeget, miközben Gomez a hollandokat is kivégzi.

Másnap városnézés, szuvenírbeszerzés, hazaindulás a nem létező autópályán, a kötelező és elmaradhatatlan sarc befizetése a közlekedési rendőröknek, a Kárpátok szépségétől való ájuldozás, másfél órás szivatás a határátkelőnél, a tiszai hídon rendszámtáblát cserélő ukrán furgonok megcsodálása, este az utóbbi évek legdurvább írverése az utóbbi évek leggyönyörűbb szurkolói kórusával…

Kelet-Európa, én így szeretlek.