1-1-re végződött a C-csoport rangadója, a Spanyolország-Olaszország mérkőzés, ami egyben azt is jelenti, hogy a spanyolok még mindig nem tudták legyőzni Európa-bajnoki meccsen (és vb-n sem) a Squadra Azzurát.
Noha többen talán arra számítottak, hogy a címvédő afféle Barcelona-stílusú, labdabirtoklásra épülő futballal és a védők közép bepasszolt labdákkal próbálja megtörni ellenfelét, ehhez képes nem volt nyomasztó a mezőnybeli fölénye a pályaválasztónak, és – bár klasszikus középcsatár nélkül állt fel Spanyolország – a katalánoktól megszokott hirtelen ritmusváltások voltak jellemzőek a játékára. Vicente Del Bosque együttese az első félidőben nem tudott mit kezdeni a szervezett olaszokkal, akik ráadásul veszélyes helyzeteket is teremtettek olykor Iker Casillas kapuja előtt.
Andrés Iniesta révén a spanyolok a 30. percben veszélyeztettek először komolyabban, de Gianluigi Buffon biztosan védte a lövést. A félidő végén Cesc Fabragasnak is akadt egy nagy helyzete, majd Thiago Motta fejes jelentette veszélyt a másik oldalon.
Lüktető, nagy iramú első 45 perc után még jobb második játékrész következett.
Az 53. percben Mario Balotelli megszerezhette volna a vezetést, de ahelyett, hogy a Sergio Ramostól megszerzett labdával rohant volna Casillas kapuja felé, mint egy őrült, komótosan, mintha csak az utcán sétálgatna, araszolt előre. Az előzőleg földre huppant, és többméteres hátrányba kerülő Ramosnak még csak nem is kellett komolyabb sprintet kivágnia, hogy beérje az elmélázó Balotellit, akit az ötös előtt leszerelt…
Cesare Prandelli szövetségi kapitány ezután lecserélte Super (?) Mariót, és behozta Antonio Di Natalét. Ez jó döntés volt, mert az Udinese támadója a 60. percben megszerezte a vezetést Olaszországnak.
Nem sokáig tartott az öröm, mert négy perccel később Iniesta és David Silva összjátéka után Fabregas egyenlített.
Az utolsó fél órában mindkét kapu előtt adódtak még lehetőséget, a csereként beálló Fernando Torres egymaga három gólt is lőhetett volna, de mindannyiszor elügyetlenkedte a ziccerét.
